Valaha a talpán álltak a dolgok, ma sokszor a fejük tetején. Valaha a príma volt a legjobb felelet az oskolában, a szekunda pedig a rossz. Aztán az egyes lett a jeles, mert az számított a legelsőnek, a leg-„prímább”-nak. Ezt követték sorra a többi jegyek egyre gyengébb teljesítményt jelölve talán a négyesig bezárólag. Mindenesetre a talpán állt a számsor. Később fordult a kocka. Ha nem volt földed, legyen földed, ha volt gyárad, ne legyen gyárad, ha egyes volt az első helyet jelző osztályzat, akkor mostantól legyen ez az ötös. Hogy miért éppen az ötös? Nem tudom. Mondjuk azért, mert a vörös csillagnak öt ága van.
Amióta csak az eszemet tudom, és amióta csak részt vettem a közoktatásban, mindvégig egyestől ötösig lehetett érdemeket szerezni.
Kivéve a magyart a piaroknál. Ott hét részre voltak vágva az elismertség fokozatai. A két szélét megtoldotta megboldogult tanárom egy-egy osztályzattal. Ezeket a szélsőséges jegyeket ritkán alkalmazta, persze hivatalosan soha. De amúgy meg igen.
Nullást az kapott, aki nem dolgozott meg az egyesért. Merthogy tanárunk indoklásában ez állt: Az egyesért meg kell dolgozni. Ez a munka ugyan eredménytelen, azért csak egyes, de a tanulás teljes elhagyása esetén még ennyi sem jár.
A másik szélsőséget a zseniknek ítélte meg kivételes alkalmakkor.
Több ilyen adódott a négy gimiév során: kb. 3, esetleg négy ízben. Én mára csak egyre emlékszem fél évszázad távolából.
Tanárunk feltette ezt a csavaros kérdést: Mit jelent az, hogy „a területre való behajtás hatóságilag tilos”.
Dermedt csend ülte meg az osztálytermet, dermedt aggyal reméltük, hogy rájövünk, mert aki megfejtette ezeket a kivételes kérdéseket, az hatost kapott érte, ami megfelelt két ötösnek az ő matematikájában.
Mi tagadás, nem jöttünk rá.
Így elárulta a megfejtést:
Hogy valami hatóságilag tilos, az azt jelenti, hogy az a valami ugyan hatóságilag tilos, de egyébként szabad. A kevesebb ugyanis több volna: Ha a behajtás tilos, akkor tilos és kész. Aki mégis bemegy a területre, számoljon a retorzióval. Ha viszont csak hatóságilag tilos, akkor nyugodtan bemehetsz, csak arra ügyelj, hogy ne jöjjön rá a hatóság.
Miközben ezeket az okosságokat lejegyeztem, eszembe jutott, hogy tanáraink még „daci”-nak mondták az egyest, mi már „karó”-nak. A kettes bélás volt valamiért. Ne kérdezd, miért. A zsargonnak nincsenek logikus szabályai. A jobb jegyek nem kaptak álnevet. Minek is, azokat már néven lehetett nevezni szégyenkezés nélkül.
Oroszra orosz jegyet kaptunk: az egyes egyinyica, az ötös pityorka névre hallgatott.
2011.02.20. 16:07 emmausz
Nullától hatig
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr125169257
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek