Eluntam, hogy a gyerekek naphosszat a tévé és a számítógép monitora előtt üldögélnek. Ha alapjában nem is tudom megváltoztatni szokásukat, délután Blankát sikerült rábeszélnem, hogy menjünk el a máltai játszótérre. Mutatta odafelé az utat a kis négyéves, aki sokat változott, fejlődött egy év óta. A játszótér előtt könnyen lebeszéltem róla, hogy az útközben felvett botkalimpát becsempéssze. Simán eldobta a kerítés tövében. És odabent is azt tapasztaltam, hogy már nem akarja a mások által használt játékszereket „elbirtokolni”, hanem él a számára kínálkozó lehetőségekkel, és azzal játszik, ami adódik.
Adódott a vonat, melynek hátsó kocsijában kis padok és egy asztalka áll. Találtunk egy gazdátlan lapátot és egy vödröt. Összegyűjtötte a környék sóderját-homokját, és az asztal közepére halmozta. A közepébe szúrt egy csöves száraz kórót, és a tetejére illesztett egy fehér kavicsot. Majd ezt mondta: – Dí-dá-dú nagyapa, kész a torta, fújjad el a gyertyát!
Elfújtam játszásiból, ő meg lepöckölte róla a kavicsot ugyancsak játszásiból. Aztán jelképesen az „asztal alá ettük” a tortakupacot. Kis idő elteltével körbecsilingelt valaki a zárórát sejtető haranggal. Csakugyan háromnegyed hatot mutatott az óra.
Hatkor zárás.
Blankával ezért átsétáltunk az este hétig nyitva tartó másik bekerített játszótérre. Ott egészen addig maradtunk, míg fel nem fedezett két fagyizó gyereket.
– Nagyapa, vegyünk fagyit – kérte, majd hozzátette: – Van pénzünk?
Kotorásztam a zsebemben. Szerencséje volt, mert csakugyan volt nálam némi aprópénz.
Elsétáltunk a szomszédos fagyishoz. Megkérdeztem tőle: – Milyent kérsz: csokoládét vagy vaníliát?
Határozottan tiltakozott: – Egyiket se. Málnásat kérek.
Szerencséje volt, találtunk málnásat is.
Egy gombóc – no persze nagyobb, mint az én gyerekkorom 50 filléres adagja – ára 180 Ft.
Mi tagadás az íze is sokkal finomabb és krémesebb emennek, mint annak idején az mi vizesfagylaltunk volt.
Hazáig sikerült elnyalnia, anélkül hogy kiesett volna a tölcsérből a málnagombóc, pedig sokszor veszélybe került.
Kicsi Blanka mind megette: tölcsérestül.
2011.04.19. 18:50 emmausz
Blansi
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr325169335
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek