Mickey webnaplója

… a két unokával. Ezúttal nem vittem fényképezőgépet, mert tele volt a kezem a két gyerekkel. A réten bóbitát fújtak. Tudja Isten, hogy mi minden elég nekik a versengéshez. Igazából csakugyan minden. A felnőtt kérdezi: Van valami, ami nem sörnyitó? A gyerek meg nem kérdez semmit, de ráutaló magatartást tanúsít: Bármi elég neki ahhoz, hogy vetélkedjen a másikával. Az pedig ahhoz elég, hogy összekapjanak. Ezek persze nem halálos viták, inkább csak elég sűrűk, kb. minden tízpercben adódik egy alkalom a vetélkedésre.
Egy kutya elmegy Blansi mellett, mire ő megjegyzi: „A kutya rám nézett, és látta, hogy milyen szép vagyok”.
Leértünk a partra, ahol reménytelen vállalkozásba kezdtek: A tegnap otthagyott köveket, kavicsokat, botokat megkísérelték ma beledobálni a vízbe. Mellettünk lecövekelt egy apa szintén két kicsi gyerekkel. Béla! Csak köveket dobáljatok a vízbe, mert a faágaktól szemetes lesz a Duna – így a papa. Kétségbe vontam igazát magamban, mert
pro primo: A fa anyagát lebontják a mikrobák, így semmiképpen sem tartós szemét;
pro secundo: A hullámverés minden bedobott ágat kb. egy órán belül visszadob a partra néhány méterrel lejjebb.
Elgondoltam viszont, hogy vajon milyen időközönként kotorják a medret, mivel minden gyerek megpróbálja telehajigálni kővel. A felnőttek nem. Ők csak „kacsáztatnak” a vízen lapos kavicsokkal.
Ágoston revolver után néz a parton. Erre a célra minden görbe ág többé-kevésbé megfelel. Blanka a víz mellett szorgoskodik. Elég nagy köveket próbál a vízbe dobni. Tegnap megkíséreltem értésére adni, hogy a vécék összes szennye itt úszkál, ezért a víz fertőző, amitől megbetegedhet. Azt kértem, hogy száraz köveket és messziről dobáljon a vízbe. Lepergett róla minden intelmem. A történtek után úgy vélem, hogy két esetben nem vizezné össze magát: 1. ha kiszárítanám a Dunát, 2. ha a közelébe se vinném.
Ornitológiai megfigyelésem: A kacsa reagál a hangokra. A gyerekek hívogató kiabálásra hátrál, menekül. Az ostoba nem tudja, hogy kenyeret kínálnak neki. Meglehet, hogy negatív tapasztalatokat szerzett korábbról. Kenyér helyett kővel dobálták meg. Mindenesetre a neki szánt csemegének nekilát azon nyomban, ahogy a parttól távolodunk.
Alig tettünk meg néhány métert, Blanka megjegyezte, hogy jó meleg van, együnk fagyit. Mondom neki, nem eszünk, mert a kezed tele van bacikkal, és megbetegedsz, ha ilyen kézzel fagyit eszel. Azonnal kért egy papír zsebkendőt, beletörölte a bacikat és kijelentette, hogy most már mehetünk a fagyizóba.
Hallani se akartam róla, mondván, hogy az ilyen bacikat csak tiszta vízzel és szappannal lehet eltávolítani.
Vigasztalásképpen meglebegtettem előtte azt az esélyt, hogy otthon a nagyanyának még lehetnek talonban jégkrémei. Ez használt.
Hazajőve ettünk, ittunk, fagyiztunk.
Pont.

Hét új kép a fotók 2011.2 albumban.