Mickey webnaplója

A lábtyű szó a kesztyűre hajazva képződött. Ha a kéz bírhat -tyűt, a láb is birtokolhat neki való -tyűt. De mi való neki?
Kezdetben volt a kapca. A láb köré tekert nedvszívó vászon. (A seregben még volt hozzá szerencsém. Szolgálatunk közben pusztult ki a divatja kb. 1970-ben.)
A kesztyűhöz hasonló kötött textília, mely a lábat burkolja, harisnya névre hallgat, svábosan zokninak mondjuk, vagy éppenséggel strumpánglinak. Anyánk még megkülönböztetett jó minőségű bokafixes zoknit és rossz minőségű „bokalöttyös” zoknit. Utóbbi körben szabadon lifegett-lebegett bokánk körül. Ócska gumija hamar elfáradt.
A harisnya mégsem olyan mint az egyujjas kesztyű, hiszen nincs a hüvelyknek szóló szeparé benne. Nem is kell, merthogy a láb hüvelykujja nem fordul szembe a többivel (normális esetben), minként a kezünkön.
Ám a komfortosságra és a piaci résekre hajtó újítók megalkották azt a zoknifélét, mely elöl öt ujjban végződött. Ettől kezdve számítom a fogyasztói őrület jelentkezését. Mert ugye, ekkor már nem mindegy, hogy jobbos vagy balos a lábtyű. Amiben kényelmesen elvan a kisujjam, abba nem fér bele az öregujjam. És ha már muszáj kétféle lábtyűt készíteni, igen fontos, hogy ne kacsásan húzzam fel őket, mert nem fogok elférni bennük lévén, hogy jobb és bal lábam elejének fordított az íve.
Megjegyzem, sose volt lábtyűm, nem is vágytam rá.
Azonban nótámnak még nincs vége.
Van új a nap alatt. Vannak olyan dolgok, amiket korábban sose láttam. Ilyen meglepetés ért ma délelőtt. Átvágtam a parkolón, hogy feladjam a csekkeimet a postán.
S mit látnak szemeim?
Egy utcai használatra készült lábtyűben pompázó férfit. Azért írom pompázónak, mert a lábtyű teteje olyan színes volt, mint egy kifestett körmű lábfej, s színes minták is tarkították. Alul kemény anyagból készülhetett, ezt kopogó hangjából megítélhettem. El nem képzelem, hogy az öt-öt ujjnak miért jó ez az atomizáltság, ez a fajta elidegenedés, s azt sem, hogy hogyan csuklanak a talpelemek a tíz ujjhoz külön-külön.
Kedvem lett volna lefényképezni, de hát „Nil admirari!” Vagy ahogyan a magyar mondja: Úri ember nem csodálkozik.
Lehet, hogy nem vagyok úri ember, mert én bizony nagyon elcsodálkoztam az újabb faxnit látván.