Mickey webnaplója

Pápai párizsi.
Az Auchanban lehet kapni.
Ismerős az íze nekem, hiszen  Pápán szolgáltam 25 hónapot.
A sereg – biztosra veszem –, helyben vásárolta meg hústermékeit. Mi, „dombelhárítók” mindennap kaptunk reggel „műszaki pótlék”-ot. Ez rendre valamilyen húsféle volt nagy szelet kenyérrel. Hol egy vastag csík szalonnát adtak, melyet nagy hidegek idején nyársra tűzve megsütöttünk, hol dobozos májkrémet, melyet bicskával kinyitottunk. A tartalmát a bicska hegyére szúrtuk, és egy falásra bekaptunk – kenyér nélkül. Máskor főzőkolbászt sütögettünk ugyancsak nyárson, vagy kenyérrel ettük a nyári felvágottat (a köpködő-t), az olasz felvágottat, és olykor a párizsit.
Annak az íze olyan volt, mint emezé, melyet öt szeletes kiszerelésben lehet kapni az üzletközpontban. A burkolata roppant egyszerű.
Olyan műanyag tasak, melybe bele van hegesztve a parizer. Alakra a tasak szögletes, egyik sarkán pici helyen nincs a műanyag két része szétválik, itt kell(ene) megragadni, és kettétépni a tasakot, hogy az oly kívánt és értékes beltartalomhoz jussunk.
Ámde ez koránt sem egyszerű. Pici, csúszós felületet kell elkapni s nagy erővel megtépni, hogy a művelet sikert hozzon.
Elképzelem, hogy amikor a termékzsűrin átment ez az új áru, az asztalt körülülő nagydarab hentesek körmükkel elválasztva a két pici fület, játszi könnyedséggel tépték ketté a burkolatot. Ami az izmos henteseknek egyszerű feladat, nem az a közönséges halandónak. Akkora erőbedobás kell a fizikai munkától elszokott vásárlóknak, ami már-már ínhüvelygyulladással fenyeget. Marad az eszközigényesebb megoldás: Körbenyírni a fóliát, esetleg késsel kettéhasítani.
A többi már gyerekjáték. a pácsót leitatod egy szalvétával a parizerszeletről, amely aztán kenyérrel fogyasztva csakugyan finom.