Mickey webnaplója

Mivel nyeri meg a hallgatóságát Böjte Csaba ferences? Egyrészt azzal, hogy szavai és cselekedetei összhangban állnak egymással. Erről nem is akarok többet írni.
Másrészt az általa használt szókinccsel, mely minden nyelvi leleményt felhasznál, alkalmaz. Merít az Erdélyben használt szófordulatokból, de a mai szlengből is. Próbálom illusztrálni.
– A világ fejlődése szebb gondolat, mint az, hogy Isten az agyagból formálta az állatokat, a lovat, a rákot, végül az embert, utána nekitámasztotta a kerítésnek, hogy száradjanak meg.”
– Mikor felszenteltek pappá, kihelyeztek egy eldugott kis faluba. Oda voltam, meg vissza, hogy mehetek. Az ember hat évig toporzékol egy helyben a papneveldében, mint a kifutóban a lovak, amik, ha lehet vágtatni, vágtatnak ezerrel… (Aztán csalódik a hat, misén megjelent öregben, akik egy része horkolt a prédikáció alatt. Jézus vigasztalta: Én meghaltam ezekért is a kereszten. Mire) Csaba testvér: Uram, akkor Te is jól megszívtad.  
– Ha Jézus fizette a cechet, a számlát itt a földön, akkor Ő a főnök…
– A Szűzanya, mikor meghallotta az angyal szavát, azt is mondhatta volna: nézd kedves angyal, velem ne szórakozz, én egy marék por vagyok, hogy tudnék már Istent szülni a világra?
– Jézus nem állt neki maszekolni…
– Isten megbuherálhatná a fejünket, de akkor bábok lennénk, amiket Isten madzagon rángat … vagy gépek, zombik…
– Nem lehet toplistát felállítani a mennyországban.
És folytathatnám az erőst, a kacagom, sirül stb. hasonló góbé tájszavakkal a listát oldalakon keresztül.
Éppen az idézett interjúkötet (Ablak a végtelenre) szófordulatai világítanak rá arra, hogy a szleng igen sokszor képeket használ, és ez nagyon is összecseng a magyar nyelv természetével, merthogy képes nyelv a miénk.
Amikor azt mondom: dobtam egy hátast, vagy lementem hídba, azaz majd hanyatt estem a csodálkozástól, akkor nem tettem mást, mint egyik képet egy hasonlóra cseréltem.
Ugyanilyen képes beszédek: bedobott egy felest, vagy felöntött a garatra.
Régen azt mondták: tömte magát, zabált két pofára, ma pedig ezt: ráhúzta a fejét, betette a kaját az arcába. Nincs okunk egyiket klasszikusként éltetni, a másikat elmarasztalni, csak azért, mert újabb lelemény.
Régen a kakaskodó kapott egy mellport esetleg brusztflekket, netán egy frontpofont, ma kap egy tockost a fazon vagy a csákó.
Azt hiszem, az a fontos, hogy a hallgatóságot olyan nyelven kell megszólítani, melyet ért, melyben otthon van, mely szófordulatokat meghallva azzal könnyen azonosulva az üzenet hitelesen jut el hozzá.

Más.
„Úgy jól laktam, hogy csak úgy nyöszörgök.” - idézem, de így is érzem. Szombaton szülnapi bulin traktáltak mindenféle jóval, vasárnap reggel agapén, s mivel ránk bízták a maradékot is, elég sok kaja lett itthon. Én meg „befejező ember” vagyok, akinek egyik téveszméje, hogy mielőtt megromlik valami, el kell takarítani. Hát megeszem ezeket az élelmiszereket, hogy „inkább pocsékba menjen, mint kárba”. Tudom, kerge okoskodás ez, mert előbb-utóbb az megy kárba, aki a pocsékot megeszi.
Visszatérve a lakomákra, már csak az illendőség kedvéért is ebédeltünk tegnap, falat halat rizzsel, hogy aztán baráti találkozóra menjünk (a Távlatok munkatársai) uzsonnaidőben.
Ma reggel, délben és este még mindig a felgyülemlett adagokat „temettük”. Remélem, vége a dalnak, és holnaptól a szokott diétára térhetek.