Mickey webnaplója

Azért írom az előzőeket, mert temetésen voltam, osztálytársam urnás temetésén.
Már a fél osztályunk elhunyt. Ha arra gondolok, hogy korosztályom 1946-47-ben született, akkor akik még élünk, nem panaszkodhatunk.
Az átlagéletkor mögöttünk maradt.
Ez nem érdem, csak az élet ajándékának tudomásul vétele, elfogadása. Akiket eddig eltemettünk, azok is élnek, csak más dimenziókban. Hitünk szerint az örök élet részesei.
Nyugodjanak békében!  – szoktuk kívánni, bár a túlvilági létről nincsenek elképzeléseink.
Lehet, hogy akkora odaát a dinamizmus, hogy az oda költözöttek egyáltalán nem nyugodnak, hanem aktívak. Mit sem tudunk a túlvilág energetikai összefüggéseiről. Semmit.
Csak annyit feltételezünk, hogy kiesnek az időből. Ezért átgondolatlan az a megfogalmazás, hogy az idő kezdete előtt.  Az idő kezdete előtt nincs idő. Ha nincs idő, akkor nincs előtt sem. Csak időn kívüliségről beszélhetünk.
A Tamás utcai urnatemető hegyoldalban fekszik.
Hatalmas ravatalozója van.
Az urnákat vagy falban helyezik el, vagy kijelölt parcellákban. De a szóróparcellás is létező változat.
Magas fák állnak az utak mentén.
Az egyik vadgesztenyefán kabóca mondta a magáét egyszemélyes fűrésztelep módjára.
A kánikula országos méretű. Hármas fokozat van érvényben jelenleg*.
 Forró déli szél fúj, de nem frissít.
A temetőben érdekes virágok nyílnak, de talán még több a művirág. Ezek élénkebb színűek, de
helyenként igen porosak.
*Hármas fokozatú a riadójelzés, amennyiben várhatóan legalább három egymást követő napra eléri a napi középhőmérséklet a 27°C-ot.