Mickey webnaplója

Mire felébredtem, a rádióban már mondták a rózsafüzért.
Hajnalban a szokásos nescafét felöntöttem tejjel, hogy a hat pirulámat bekapjam vele.
Utána a szokásos két csípőpaprikás kockasajtot is kenyérrel.
Majd nem szokásosan megettem egy fél Milkát.
Mise után jókedvemben eljátszottam itthon a kivonuláskor hallott Charpentier-Te Deumot, s szintén jókedvemben feltettem egy adag szemes kávét főni, hogy visszaidézzem gyermekkorom egyik visszatérő élményét, a frisspörkölésű kávé aromáját, mely belengte a vasárnap délelőttöt.
Valamiért a Sej, haj, gyöngyvirág, teljes szegfű, szarkaláb… virágének villant be. Eldörmögtem félhangosan.
A kávé kifőtt. A régi illatok visszaidézése nem sikerült, pedig a Segafredo elég jónak számít. Valahogy nem lengte be a lakást a zamata, csak a konyhában „toporgott”, s keserkésnek bizonyult.
Mindegy. Azért megisszuk.
A rigók igen örülnek a kora nyárnak. Mint a rádióból értesültem róla, dalukkal a reggelt köszöntik.
Ám szerintem nem egészen.
Egy költő biztos egyetért a hajnalköszöntéssel, egy biológus pedig konokul állítja, hogy a hímrigó messze hangzó trilláival jelöli ki „territóriumát”. És leginkább a tojóknak szól a dal: felhívás keringőre.
Az embernél ez másképp van. Móricz Boldog embere, Joó György pl. ezt trillázza: „Gyere, Böske, most híjlak.” Hogy aztán Böske kötélnek állt és elment-e táncolni a legénnyel, biz én arra már nem is emlékszem.
Vannak aztán célszerűbb meghívások is. Idősebb fiú rokonommal érkeztünk  a villamosmegállóhoz, amely mellett célszerűen virágkertészet működött. Mivel menyasszonyához igyekezett, odaszólt nekem: – Várj egy kicsit, mindjárt jövök, csak leszaladok a kertészhez salátáért. Persze virágcsokorral jött vissza.
Ez a saláta dolog később minduntalan visszaköszönt nekem, amikor virágot vettem az asszonynak. Legsűrűbben reklámszatyorban kötött ki a csokor, s csak az ajtóban szabadult meg a fojtogató műanyagtól,vagy még ott se.
Azt hiszem, alig akad hapsi, aki szívesen közlekedik egy csokor virággal. Talán szeméremből, talán a csuda tudja, miért. Hogy mégis legyőzik ellenérzésüket, az kifejezetten annak szól, hogy a nők jó része (nem mindenki) örül egy szép virágcsokornak.
Jut eszembe, az én feladatom a balkonládák végiglocsolása, és ma ezzel még adósa vagyok a tikkadásra ítélt muskátliknak.
Abba is hagyom a szöveggyártást, és megyek dógomra.
Szép vasárnapot mindenkinek Krisztus mennybemenetelének ünnepén, amit a németek Christi Himmelfahrtnak hívnak!