Mickey webnaplója

Deske idézi Paolai Szent Ferenc leveléből:
„Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet föl ne rójátok. A sérelem, erre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság, a harag továbbszövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, lélekbe szúrt tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál.”
Ezt én úgy szoktam mondani, hogy „elengedni”. Amíg markunk tele van az ellenünk elkövetett disznóságok emlékével, addig nem tudunk felszabadulni a szép jövőre, de főleg nem a szép jelenre. Egy helyben toporog lelkünk, és a múlton kesereg, rágódik, ahelyett hogy továbblendülne a végtelen lehetőségek irányába.
Tapasztalatból mondom, nem könnyű megcsinálni.
Talán ezért fogalmaz így a Mester: Bocsásd meg vétkeinket, mert mi már megbocsátottunk az ellenünk vétkezőkenek.”