XVI. Benedek pápa teológiai fejtegetései folytatódnak a Názáreti Jézus II. kötetben. Mint bevezetőjében a pápa említi, gondolatai nem a tanítóhivatal aktusai, hanem az Úr arca személyes keresésének a kifejeződései. J. Ratzinger gondolatai azonban alapos bibliaismeretet feltételeznek, mert nélküle igen körülményes és fárasztó dolog folyamatosan figyelni okfejtéseire. Magam már többször végigolvastam a Bibliát, innen is alakult ki ez a véleményem XVI. Benedek megfogalmazásairól. Viszont a kötet 212. oldalán összegzi a lényeget, és ez mindenki számára közérthető. Így ír:
Van egy csodálatos kis történet az Evangéliumban. (Mk 6,45–52párh.), ahol Jézus földi élete idején elővételezi, s így könnyebben érthetővé teszi számunkra a közelségnek (térfeletti hatalom) ezt a fajtáját.
Az Úr a kenyérszaporítás után úgy rendezi, hogy a tanítványok szálljanak a bárkába, és menjenek előre a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő a népet hazaengedi. Azután visszavonul
„a hegyre”, hogy imádkozzék. A tanítványok így egyedül vannak a hajóban. Ellenszél van, a tó felkorbácsolódik. A hullámok és a vihar ereje fenyegeti őket. Úgy tűnik, hogy az Úr messze van, a hegyen imádkozva. De mert az Atyánál van, látja őket. És mivel látja őket, a tavon odajön hozzájuk, beszáll csónakjukba, és segíti őket célba érni.
Ebben a képben az egyház kora jelenik meg – mondandója nekünk is szól. Az Úr az Atya „hegyén” van, ezért lát minket. Így bármikor beszállhat életünk hajójába. Tehát mindig hívhatjuk, és biztosak lehetünk abban, hogy lát és hall minket. Az egyház hajója ma is a történelem ellenszelében halad az idő felkavarodott óceánján át. Gyakran úgy látszik, mintha a hajónak el kellene süllyednie. De az Úr itt van, és időben jön. „Elmegyek, de visszajövök hozzátok” – ebben bízik a kereszténység, ez a mi örömünk oka.
Majd hármat lapozunk.
Clairvaux-i Szent Bernát adventi prédikációjában ez áll: „Az Úr három eljöveteléről tudunk. […] A harmadik a kettő között van (adventus medius). Az elsőben lélekben és erőben jön el, a végső eljövetelekor dicsőségben és fönségben. Szt. Bernát János Evangéliumára hivatkozik ahol ez áll: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.”
Egyet lapozunk: Ott ezt köti lelkünkre a pápa: „Kérjük személyes nehézségeink pillanatában: »Jöjj, el, Úr Jézus, és vond be életemet a te jóságos hatalmad jelenébe!« Kérjük őt, hogy mutassa meg közelségét azoknak az embereknek, akiket szeretünk, vagy akikről gondoskodunk. Kérjük, hogy hatékonyan legyen jelen az ő egyházában.”
És az utolsó két bekezdésben ezt találjuk:
„Térjünk vissza még egyszer a lukács-evangélium befejezéséhez: Jézus – így halljuk – Betánia közelébe vezette övéit. Ott »kezét kitárva megáldotta őket. Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe« (24,54köv.). Jézus áldás közben válik meg övéitől. Áldás közben megy el, és megmarad áldásában. Kezei kitárva maradnak a világunk felett. Krisztus áldó keze olyan, mint valami tető (védőernyő, gondolom. Mick), amely megvéd minket. Kezei ugyanakkor megnyitnak, kitárják a világot, hogy az ég beleáramoljon, jelenvalóvá lehessen benne.
Az áldó kezek gesztusa kifejezi Jézus maradandó kapcsolatát a tanítványaival, a világgal. Távolodva eljön, hogy felemeljen, túl önmagunkon, a világot pedig megnyissa Isten számára. Ezért örvendezhettek a tanítványok, amikor Betániából hazatértek.
A hitben tudjuk, hogy Jézus felettünk tartja kitárt, áldó kezét. Ez a keresztény öröm szilárd alapja.”
Holnap pedig arra emlékezünk, hogy mi történt, amikor elküldte a Paraklétoszt, a Vigasztalót a tanítványoknak Jeruzsálembe. Ez pünkösd, amikor az egy Péter szavait mindenki a saját nyelvén hallotta. Nem így volt, de így is lehetett: Péter „nyelveken beszélt”, azaz látszólag értelmetlenül, de a hangfolyamból mindenki a maga nyelvének elemeit volt képes megragadni. Ez a nyelv egyedül a szeretet nyelve lehetett csak, az örökkévalóság nyelve.
Szolgálati közlemény: A ma készült képek felrakva a Fotók 2011.3. albumba.
Bocsánatot kérek azoktól, akikről nem, vagy nem jó minőségben készült kép. Csak remélem, hogy ők szerepelnek Chello képein. Legközelebb jobban odafigyelek a részletekre.
2011.06.11. 17:22 emmausz
Minket is hív...
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr465169407
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek