Mickey webnaplója

Otthagyom a lakást, és az ebédre készült petrezselymes krumpli, meg az uborkasaláta illatával az orromban elhúzok sétálni.
A lépcsőházban megüt az ünnepi ebéd főfogásának, a vínersniclinek a jellegzetes zsíros-olajos szaga. Olyan erős, hogy ráakaszthatnám a kalapomat.
Kilépek a kapun. Enyhe hárs illatot hoz felém a még élénk szél.  
Magammal viszem a szelektívbe a hulladékokat.
A réten a lekaszált fű széna illata keveredik az esőtől nedves talaj szagával.
A Szentendrei út felől fúj szél. Természetesen kipufogógázok vegyes ódora üti meg orromat.
Megorrontom azt is, hogy nemsokára jön a 106-os, mely épp jó arra, hogy kivigyen a terepre, s délről északnak haladva tegyek egy órás sétát.
Megérkezik a járat. Mivel 20 éves a gép, a kopott motor erős gázolajszagot áraszt kipufogófüsttel vegyest.
Kiérek a Duna-partra.
Itt az első benyomásom mint mindig az enyhe hal- és gázolajszagot árasztó víz bukéja, melyet a szél most feldúsít némileg. Az út melletti vendéglátóbódékból egymást követően igen különféle szagokat érzékelek. Az egyikben a lángos édeskés szaga keveredik a fokhagymáéval, a másikból sült hekk szaglik, a harmadik pincére tálcán viszi a korsó söröket rendelésre. Az abzacc jellegzetes szaga megüti az orromat.
Most kerékpárosok haladnak mellettem. Belélegzem a vulkanizált kaucsuk semmivel össze nem téveszthető illatát.
Surrognak a kerekek, izzadnak az atlétatermetű férfiak – érzem.
Izzadnak a nők is. Igen. Ők is.
Csakhogy ők dezodort és parfümöt izzadnak.
Mit mondjak, elég vegyes a kép.
Persze a növények is kitesznek magukért.
Előbb hárs, majd jázmin illata leng körülöttem, az út mentén pedig
levendulabokrokhoz közelítek. Becsukott szemmel is tudnám, hogy mellette haladok el.
Sajnos olykor betántorog a hepehupás útra egy-egy, behajtási engedéllyel rendelkező autó.
Igazán nem érzem a bűzüket. Levegőt sem veszek addig, míg az előttem álló légtérben fel nem oszlik a felkevart por. Azután viszont egy jó mély lélegzet dukál. Immár a tiszta levegőből.
Továbbmenve a parkolóban az egyik kocsi nyitott ablakából a belső visszapillantó tükörre fellógatott, impregnált, fenyő alakú légfrissítő édeskés szaga csap meg.
Ma senki nem keni csónaklakkal a hajóját, és senki sem festi olajjal a kerítését. A frissen festett hajóknak és kerítéseknek csak lelki orrommal érzékelem a jellegzetes szagát.
Sikerül a bálványfa kellemetlen nehéz bűzét is kivédenem, mert nekem kedvez a szélirány.
Így érkezem a pünkösdfürdői strandhoz. Nem sokan pacsálnak, klórszag sincs a környéken.
Van viszont a buszmegállóba visszatérve kanálisbűz.
Körülnézek. Okkal bűzlik a kloaka: nagyobb felhők közelednek. Az alacsony légnyomás pedig előhozza a csatornák moslékszagát.
Néhány percet várakozunk páran. És máris megáll egy ugyancsak kb. 20 éves busz, ugyanazokkal a bukékkal, mint amelyik kihozott a partra.
Így megyünk haza.
A réten újra szénaillat, a lépcsőházból pedig már kiszellőzött a bécsi szeletsütés szagmintája. Valamelyik konyhában palacsinta készül. Annak az édeskésebb illata uralja a légteret.  
Mivel pedig szagokat nem tudok ez idő szerint fotózni, néhány virágmakrót készítettem. No meg egy szöcskefiókát is lekaptam.