Hosszabb kihagyás után két újabb felkérés. Egy-egy vaskos kötet korrekciója következik. Igazán volt időm kipihenni a korábbi megbízásokat. Sőt, olyannyira volt időm a szemlélődő életmódra, hogy lassan oda jutok, górcső alá kell tennem a napi történéseket, hogy valamiféle érdemleges témára bukkanjak a megszokott korábbiakhoz képest. Mára talán a legmeghatározóbb a ház csúcsra járása. Csütörtökön érkeztek Zsuzsáék négyen. Az ötödik személy Blansi keresztanyja. Őt fogadtuk még aznap este. Ma nyolcan üljük körül az asztalt, de lesz két hálóvendégünk is, Mica sógora és barátja egy esküvő kapcsán. Nagy öröm tudni, hogy másoknak valamiféle hasznára lehetünk. Ők persze pihenés után el, ám hétfőn érkezik a reptérre Angliából Anthony, Tamás és Zsuzsa angol barátja. Valamikor délután indulnak együtt haza, Móvárra.
Lassan-lassan – jó egy hónap múlva – Éváék látogatnak hozzánk. Ők öten két felnőtt három iskoláskorú és egy bébi, Flóra. Elkezdtük a készülődést. Kértünk egy babakocsit, kettőt kaptunk: egy összehajthatóst és egy mélykocsit. A garázsban vannak. Még kellene hintakötél (műanyag hintánk van). A hintahorgokat visszacsavartam a plafonba. Arra gondoltam, hogy az üzletközpontban egy komplett hinta olcsóbb, mint a szóló kötél. Alighanem rábeszélem magamat az új hintára, azzal, hogy vigyék magukkal haza a franciák horgostul. Otthon aztán a mestergerendába befúrva a horgot, bármelyik gyerek kedvére lenghet a nagyszobájukban télen-nyáron.
Mindez azért ötlött fel bennem, mert a francia unokák nagyon szerettek hintába ülni, fellógatott kosárban feküdni. Néhány percen belül álomba ringatta őket. Előfordulhat, hogy Flórácskának is megtetszik a lehetőség, és örül majd neki. Ha nem, akkor sincs gond.
Évának üzenem: Mire megérkeznek, lesz kiságy is, nem kell külhonból cipelniük