Mickey webnaplója

Tegnap a „szépséges” Szentjánosbogár-könyv korrektúráját emlegettem. Számos részét ideidézhetném, pl., hogy mekkora ajándéknak élte meg egy férfi, hogy imát énekeltek fölötte, hogy valaki a szokott „bogár-mentalitás”-ának köszönhette, hogy felvették egy állásinterjú alkalmával, mert tudott viselkedni, kommunikálni, megértőnek lenni, team-munkát végezni.
Itt csak egyet idézek meg hát a sok történet közül. Ha majd megjelenik a könyv, lehet benne tovább csemegézni.     
„A játékok alapvetően – bár nemcsak – a jó hangulat megteremtésének, hanem az életben máshol is megtapasztalható nehéz helyzetek megoldásának egyik hasznos eszköze: „Ami mindig és egyre élénkebben megjelent előttem, az egy svájci délután. Au-pairként voltam ott mindössze egy-másfél hónapja, amikor majdhogynem hirtelen, egy parti alkalmával két gyerek helyett tizenvalahány tombolt franciául és németül a játszószobában. Néhányan kisebbek, mint a legkisebb gyerekek a [bogár-] táborban, átlagosan kicsit neveletlenebbek, és sokkal hangosabbak. Reménytelen helyzetnek ítéltem. Aztán egyszer mégiscsak a kezembe vettem az irányítást, elkezdtünk egy-két egyszerűbb Bogár-játékot játszani.
Csend lett.
Figyeltek.
Új játékot kértek.
Már nem tudom, meddig játszottunk, de én minden pillanatot csodának értem meg. Másnap meg is írtam a Bogárlistára, mert ez olyan élmény volt, ami nemcsak nekem szólt, hanem mindannyiunknak.” (Borka).