Vélhetően a szláv kotla főző üst, lábos szó bújik meg a tojásain kitartó módon elüldögélő kotló, kotlós szó mélyén. Merthogy melegíti őket vagy három hétig.
Magam is kotlok, amikor egy helyben üldögélek, ha nem is 21 napig. Elgondolkozom a „kotlik” igén.
Ikes ige volna?
Akkor kotlom. Ám még soha életemben nem hallottam ilyen formájában.
Még az is bizonytalan, hogy ez a kotlik a jó alakja, mert mellette megél a kotol szó is azonos értelemben.
Mindenesetre a neki megfelelő élőlény neve is kétféle: Kotló és kotlós.
Mindkettő helyes.
Ezt csak azért jegyzem meg, mert korábban „kijött a mentő”. Ma már inkább „a mentős jön ki”. Ezt valamelyik nyelvhelyességi műsor kifogásolta. Pedig nincs igazuk.
Lásd kotló,  kotlós.
Azért Kotlok a poszt címe, mert ülök a gép előtt és kotlok. Tegnap egy több hetes munkát fejeztem be, párhuzamosan készítettem a posztokat rendre, és a fotókat is serényen. Mára befejeződött a mű,
megírtam a véleményemet a kötetről,
az évek és emlékek blogban beszámoltam múltbeli kulináris szokásaimról
lementem sétálni és kiizzadtam egy db. fotót,
S most itt ülök és kotlok.
Na nem sokáig, mert bejelentkezett valaki, aki minden percben megérkezhet.
Nem várathatom meg azzal, hogy nem érek rá, posztot írok. Ezért hát…
Sziasztok!  
PS.: Ki a Főnök?
Individualista világunkban én vagyok az.
Mind-mind azok vagyunk. Magunk körül pörgünk.
Pedig ha mi vagyunk a föld, akkor Gazdánk a nap. Márpedig a heliocentrikus világkép szerint nem a föld körül kering a nap, hanem  a nap körül kering a föld.
Ha ezt elfogadom, akkor viszont a helyes életprogramom alakítása hosszú, közép- és rövid távon egyaránt ez:
Mondd meg nekem Te, Aki VAGY, hogy mit tegyek én, aki lettem.