Mickey webnaplója

1. Volt nekem egy nyugdíjas kollégám, Szabó bácsi, aki hajdanában danában még a Hangya Szövetkezet egyik tekintélyes főnökeként szerepelt. Az évek elhaladtak fölötte, és már jócskán benne  a nyugdíjas korban dolgozott nálunk a cégnél, ellenőrként. Eljárt leltározni, vagy otthon végzett több-kevesebb rendszerességgel bizonylatellenőrzést. Időnként találkoztunk, hogy megbeszéljük a soron következő munkákat. Ilyen alkalmakkor szinte sose hagyta ki egyik szellemességét Szabó bácsi, aki felemelt ujjal magyarázta nekünk, hogy náluk otthon ő a „tefu”-s (a Kádár-korszakban vagyunk nyakig, amikor a MÁVAUT, a FŐSZEFU, FŐSPED, a BARNEVÁL, a TEFU [teherfuvarozó vállalat] stb. virágkorát érte). Az asszony csak egyet szól: János, te fuss, ide, s lécci, hozzál már egy kiló lisztet, te fuss oda, hozzál egy liter tejet és egy félkilós porcukrot… S ő indul, és hozza a lisztet, a porcukrot, a tejet, bármit. Ő tehát minden találkozásunk alkalmával elmesélte, mi meg mindannyiszor eljátszottuk, hogy ezt a „tefus” poént még soha életünkben nem hallottuk. Így Szabó bácsinak megvolt az öröme, nekünk pedig – hadd fogalmazzam így – kevésbé.
2. Néhány éve egyik sógorom verset írt feleségéhez születésnapi jubileumára, melyben évtizedek együtt töltött tapasztalatait, közös élményeiket sorolja, köszöni amannak jóságát stb. Nekem mindenesetre legjobban a „költő” aláírása tetszett: Teddy de Teddoda.
Első ránézésre külföldi előkelőség nevének tűnt fel ez a Teddy de Teddoda, hogy azután leessen a tantusz. Hiszen kellő öniróniával – ám nyilván okkal – így aposztrofálja magamagát: Tedd ide, tedd oda!
3. Nyugger vagyok, amíg Isten élnem rendel. A magam módján elősegítem létem meghosszabbítását, ahogyan ez egyáltalán lehetséges. Pl. próbálok fogyni, pl. próbálok naponta sétálni. Bevásárolni autóval szoktunk.
Ma reggel is megjártuk az üzletközpontot, s csak hazaérve derült ki, hogy elfelejtettünk kézfinomítót venni. Sebaj, Tóbiás!
– Te úgyis sétálni mész naponta, legyen ma az úti célod a drogéria, az üzletközpont, akármi, ahol árusítják ezt a kézfinomítót. Igen, sétálni megyek naponta. A séták egyik szépsége a céltalan csavargás szabadsága. Ez most tudatosul bennem, hiszen  egyébként csakugyan teljesen mindegy, hogy a postára viszem-e befizetni a csekkeket, vagy sorban állok kézfinomítóért.
Persze  elmentem, s a harmadik helyen kaptam is ugyanolyat, mint a korábbi volt.
Nektek elárulom, de ne szóljatok Tücsinek, a felségemnek (hm, íme egy freudi elszólás), hogy ecetes uborkát is elfelejtettünk vásárolni.
* * *
Ma a DIGI-szolgáltatóhoz kötöttük három kategóriában az életünket: Internet, telefon és tévé-csatornák. Egyelőre csak papíron él a megállapodásunk.
Ismerőseimnek üzenem, hogy telefonszámunk meg fog változni, és az eddigiekkel szemben titkosított lesz.
E változást egyáltalán nem bánom, mert esélyünk lesz lerázni valamennyi telefonos üzletkötő, közvélemény-kutató, üdülésszervező, s ki tudja, még miféle javamat szolgálni akaró vigéc napi gyakoriságú és kéretlen zaklatását.
Az átszerelés idején mindenkit értesítek, aki telefonálni szokott nekünk. Addig pedig a szokott számon vagyunk hívhatók.