Ma Balázs-áldást kaptunk. Szövege: „Szent Balázs közbenjárására óvjon meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. Évek óta visszatérő kérdésem: Valami hiányzik innen: A „bajtól” szó után kívánkozna: Mindezt az Atya… nevében kérem. Megoldásként kínálkozna még: „Szent Balázs közbenjárására a háromságos egy Isten óvjon meg téged a torokbajtól és minden más bajtól” - pont.
Lépjünk tovább. Hét keresztgyermekünk közül három Balázs. Isten éltesse őket! Ja és az összes többi Balázst is, akik nem a mi keresztgyermekünk!
Ugorgyunk!
Timothée unoka ma tizenhárom éves. Őt is Isten éltesse, meg a kedves szüleit, tesóit.
Apropó.
Nem először említem, hogy az én életemben nevezetes esemény volt saját 13. születésnapom. Mandulaműtétem napja. Három nagy csalódás ért ez alkalommal.
Az első, hogy apám (RIP), akinek felnőttként metszették ki a manduláit, így nyilatkozott: „Semmiség az egész, én két forintért naponta kiműttetném a manduláimat.” Én egészen mást éltem meg.
A második csalódás egy szőke tündér részéről ért. Ápolóasszisztens lehetett. Széles mosoly kíséretében nyomta tele a számat novokainnal, amely pokoli keserű volt. Ez a keserűség és az ő üde szépsége totális ellentétben álltak egymással.
A harmadik csalódást az okozta, hogy a kor divatja szerint egy literes üveg madártejet kaptam, és mielőtt képes voltam megenni az egészet, megbuggyant. Kiöntötték. Szerintem az a jóízű kaja máig hiányzik belőlem.
Jól esően vettem tudomásul viszont, hogy a tüszős mandulagyulladások ettől az időtől kezdve elkerültek.
Az is tetszett, hogy menet közben vérezni kezdő orromat végül is nem kellett „kiégetni”.
Megelégedésemre szolgált, hogy egy színes városképekkel teli füzetet kaptam ajándékba a kanadai Quebec-ről. Nézegettem kedvemre, amíg megvolt. Akkoriban gyűjtögettem a képeslapokat. Ma már azok sincsenek meg. Talán kidobtam őket vagy valakinek elajándékoztam.
És most két szolgálati közlemény: Mától megváltozott a vonalas telefonszámunk. Aki kéri annak emailben elárulom!
A délutáni órákban picike unokánk besárgult, az orvos azonnal beutalta a Bethesda kórházba, elvittem őket és most Elvirával együtt jó kezekben van. Muszáj volt ez a lépés, most infúziót kap és tápszerrel etetik. Reméljük, hogy a kezelések felerősítik, és végre zavartalanul örülhetnek a kis vitéznek, és boldogan nevelgethetik szüleik (és mi is) Leventét. „Gondoljatok rájuk!”
Köszönöm.
Utolsó kommentek