Mickey webnaplója

- Csak szólok, hogy mával beléptünk a második félévbe. Az első olyan gyorsan elillant, hogy rácsodálkozni sem volt időnk.
- Tombol a kánikula, mégis igaz az, hogy a nappalok percről percre rövidülnek egészen dec. 21-ig.
- Eljött ma a nap, amikor Á. unoka befejezve egyetemének második évét, ma elhagyja átmeneti szállását, azaz hazamegy tőlünk.
Még három tanulásban töltött év vár rá, még három év szállásadói megbízás vár ránk.
Csak bírjuk ki élve.
- A mi korunkban háromévnyi perspektíva teljesen bizonytalan.
Egyelőre „tartjuk állásainkat“.
- Nem vagyok egyedül álláspontommal: „Okos enged, szamár szenved.” Közíró is így látta a pride-ot.
A dolog érdekessége, hogy csakugyan a hatalommal való packázás jegyében történt a felvonulás.
De már előtte belengette OV, hogy a szervezők számíthatnak büntetésre. Mivel egyéb atrocitás nem történt, most érdeklődve várom, hogy részesülnek-e vajon pénzbírságban a vezetők.
Melyik vezetők?
A magyarok?
A külföldiek?
A résztvevők?
A háttérben meglapuló potentátok?    
- Visszatérve az első félévre, egyik unokánk felvételt nyert a balettintézetbe, egy másik jövőre célozza meg a konzervatóriumot, ha lesz hozzá elég kitartása. Egy harmadik előre hozott érettségit tett földrajzból és talán angol nyelvből is. Így a jövő évi érettségi megmaradt tárgyaira több figyelmet fordíthat.
- Jönnek a franciák egy jó hónap múlva. Vejem szokta volt törtmagyarsággal elővezetni a templomi ének szövegét: „Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk. Ne feledkezzél el, szengén (sic!) magyarokról!”
Ami a francia adózást illeti, lehet, hogy megfordul a dolog, és a szöveg róluk fog szólni: …szengén franciákról…
- Bár igaz, hogy ránk olvasta azt  is, hogy népmeséink egy jelentős része így kezdődik: Volt egyszer egy szengén ember, annyi gyereke volt, mint a rosta lika, s még eggyel több…    
Nos, ez a mesék világa.
A gyakorlat egészen mást mutat.