Ma jól elfáradtam, így ne várjátok tőlem, hogy kilúgozott agyam sose volt érdekes gondolatokat produkál mai posztomhoz. Elégedjetek meg két idézettel, melyet a szaklap javítgatása során kiszemeltem magamnak, mint pontos és értelmes megfogalmazást. Íme:
Kb. ezt a mondatot találom az imádságról: A lelki élet intenzitásáról tanúskodik, abból a belső vágyból táplálkozik, hogy az imádkozó általa mindjobban hozzásimuljon Krisztushoz.
****
Zsuzsa hívott. Katonái elfogytak, holnap délután levonulok hozzá, hogy legyen mellette valaki, mert Tomi lerobbant, és a gyerekekkel (szintén torokfájósak) Lébénybe vonul, nehogy baj érje Zsuzsát műtétje előtt, mert az elég ciki volna.
Még egy furcsán bizarr történés. Mica említi, a kerületben 1500 embernek el kell hagynia otthonát, mert bombát találtak. Szegények – gondolom én. Nézem a tévében: valóban a szalaghírekben szerepel: száz kilós éles bombára bukkantak a Nánási úton.     
Kopognak. Rendőrség. Nekünk is mennünk kell, mert a Pók utcán szállítják el a bombát. És mit lehessen tunni.
Ajjaj. megyünk. Mind. Fél hatkor. Ildihez Angyalföldre egy fél napra.
Mi jön még?