Mickey webnaplója

Ma harmincöt fok van. A napon tán még több. A nap felszínén 6000 fok. :)
35 fok C = 95 Fahrenheit. Nem is gondoltam, hogy még jócskán léteznek e kettőnm kívül is hőmérsékleti skálák: (Roemer, Delisle, Rankine, Réaumur, Kelvin, Newton.)
Hótt szezon, hótt melegben. Nem vagyok egy ugribugri fajta, de ilyenkor megalszik a vérem, és várom türelmesen, mikor enyhül a kánikula szorítása. Annak ellenére így van ez, hogy ha a szükség úgy hozta, végeztem testi munkát kánikulában is, és sose lett tőle bajom. Csakhogy ami a múltban igaznak bizonyult, nem biztos, hogy a jelenben is működik. Láttam én már karón varjút, és tapasztaltam saját magamon, hogy erőim apadnak (…íme, sötét hajam őszbe vegyűl már).
Sajnálom dolgozó népemet,
sajnálom a szélsőséges időjárástól a földkerekségen szenvedő valamennyi embert.
Testvérek vagyunk jóban-rosszban, és ennyi szolidaritás kijár mindenkinek.
Nem új persze a nyári forróság. Régen is így volt: Télen hideg, nyáron meleg.
Nem hiszitek?
Arany ezt írja:
Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga…
S ha ez kevés volna, Petőfi is kánikulával indítja meséjét, a János vitézt:
Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
Poént helyezett el a költő a strumfli utolsó két sorában. Én ennél prózaibb vagyok:
„Nem értem, miért pörköl teljes gőzzel a nap nyáron, amikor amúgy is meleg van.”
Az igazi választ nem ismerjük pontosan, ugyanis írva ez vagyon: „Az én utaim nem a ti utaitok…”