Ha minden igaz, ma két húgomnak, és egy nagy társaságnak neves Pilis-kutató magyarázza a helyi érdekességeket.
Másik két húgom családostul indul Krk szigetre,
bátyám Horányba.
Öcsémék szerda óta New Jersey-ben vannak. (Lányuk ME, gondolom Rióban: Ma 26. Isten éltesse!)
Eddig hat. Mi testvérek hét-fő vagyunk.
Én mint hetedik fő Óbudán jártam. Előbb feleséggel misén, majd az üzletközpontban, ahol előbb meglátogattuk a hogyishíjják osztályt, mert kellett néhány hogyishíjják, majd utána a minekishíjják osztályt, mert kellett még néhány minekishíjják, közben megfenyegettem őfeleségemet, hogy ha így megy tovább, veszek néhány elemlámpát. Ez hatott. Nem sokra rá eltűnt a textilosztályon, én meg elindultam bárhová, mert állni sehol sem szeretek. Jobban fáraszt, mint a menés. Toltam a bevásárló kocsit bőszen, hogy ráakadjak a szúnyogirtófolyadékutántöltőre, mert „nincs Balaton szúnyog nélkül”. Majd bevásároltuk a szokásos élelmiszereket. Boldogan mentünk haza: Óbudáról Óbudára.
Ezt követően levittem Levit sétálni.
Én sétáltam, ő kocsikázott.
A nap sütött, (szólnce szvétyit hóladna, Die Sonne scheint warm, und so weiter) Levi hunyorgott. Én meg huzigáltam a kas ernyőjét a nap támadásait kivédendő. Jól elvoltunk egy félórányit. Teljesen megértem Leventét, hogy ezt követően kikéredzkedett a babakocsi kosarából. Tücsi résen volt, felkapta a kocsit és felvitte. Mi maradtunk a ház árnyékos oldalán. Hol a fakerítésen üldögéltem uncsikával, hol egy betontalapzaton, s onnan nézegettük, hogy mások mit csinálnak. A jó fél óra alatt kb. száz autót figyelhettünk meg mozgásban kies lakónegyedünkben. Gyerekek kergetőztek a fák alatt. Leolvastam Levente arcáról, hogy szívesen közéjük állt volna. Talán később. És nem közéjük. Hol lesz már akkor ez a korosztály. Hosszasan figyeltünk egy bácsit, aki lankadatlan szorgalommal kopácsolt egy hosszabb falécen. Úgy vélem, vájatot kívánt belemélyeszteni csavarhúzóval és kalapáccsal. Remélem, hogy csak szórakozott, mert munkájának hatékonysága elég pocséknak tűnt. A koma csak kalapált és kalapált, Mica és Elvi közben megérkeztek a piacról, s velük kiegészülve együtt kocogtunk fel az emeletre. Nemrég készítettem egy fotót, talán idebiggyesztem, hogy tudjátok, többek között kikről is beszéltem.
2012.07.14. 19:01 emmausz
Ki hol van, és mit csinálok?
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr475169784
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
akimoto · http://akimotonapjai.blog.hu 2012.07.15. 09:44:55
Remélem, ízlett. :)
Ismeretlen_11533 2012.07.15. 18:38:34
Igen, ízlett neki. A sikerre való tekintettel a produkciót ma megismételtük. Legalább háromszor annyit kóstolgatott ma, mint tegnap. Még az se zavarta, hogy almareszelőn készült az „őszi”-barackpép (nyáron?!).
Levi a boldog ember.
Utolsó kommentek