Afféle köztes állapot. Amikor már nincs király, és amikor még nincs király. A mi helyzetünk nem ez, de hasonló. Király van, de autó már nincs és még nincs.
Elővesszük a lábunkat, és meglepve tapasztaljuk, hogy képesek vagyunk a gyalog járkálásra. Én a misére, Tücsi velem az önkormányzatra személyi csere miatt. Majd ő a közértbe, én a patikába és a pékhez. Tegnap, mint írtam, kocsinkat úgy összetörték elöl, mintha a harapós ló ette volna meg. Találtam egy nagyobb nájlon pelenkát, melyet forgalomból kivont, hosszú telefonklábellel a sérült részekre kötöttem, merthogy a „beteg” közterületen várja a „diagnózist”, hogy majd gyógyító pillantást vessen rá a kiérkező kárbecslő. Addig ez az idétlen „flastrom” tompítja csúf képét. Semmi ellen nem véd, s egy erősebb szél is végezhet vele, mégis, talán ez a látvány kevésbé ingereli a kocsibelezőket.
Ez volt az én tennivalóm.
Tücsi pedig vett egy „banyakocsi”-t. A fogalmat sem ismertem idáig. Kétkerekű monstrum, arra szolgál, hogy a heti bevásárlás motyóinak hazafuvarozását általa eszközöljük.
Átmenetileg érdemes volna mindenféle sűrítményekkel élni. Víz folyik itthon a csapból, minek hazáig cipelni a sok nedvességet.
Valamikor csak szifont cseréltünk, s gyártottuk itthon a szódát, most meg pillepalackokban szállítjuk haza a rengeteg vizet.
Egyelőre a bizt. képviselője a füle botját sem mozgatja. Úgy látszik, nekik nem sürgős, hogy Coltunk régi fényében ragyogjon.
Vissza hát az egyszerűsödéshez.
Valamikor  
autónk se volt
mobilunk se volt
telefonunk se volt
valamikor üzletközpont se volt
televíziónk se volt
(Csak 220 volt) ámbár
valamikor áram se volt
valamikor MOL se volt, talán ÁFOR se még.
Valamikor olimpia se volt
Valamikor egyikünk se volt.
Apropó olimpia:
Szösszenetek.
1. Ugye közismert, hogy mi, Európa haramiái, folytonosan „magyarkod”-unk. Akkor is, ha csehül állunk. Hát még ha 8. helyen állunk az olimpián részt vevő országok között eredményességben.
Kérdésem: van-e arra szó, hogy USA-kodnak az amerikaiak, angolkodnak az angolok, írkednek az írek, és jamaikakodnak a jamaikaiak.
Micsoda marhaság ez az ún. „magyarkodás” mint kategória?
Mit kéne tennünk?
Örökösen törökködnünk, görögködnünk, oroszkodnunk, internacionalistáskodnunk, vagy mi a frászkarika.
Az egész azért jut eszembe, mert egy valaki, aki Londonban él, hallgatja a helyi híreket. Arról számolt be, hogy az angol rádióadás közli, hogy a lólengésben a britek ezüst- és bronzérmet szereztek. Hogy Berki Krisztián, magyar atléta megnyerte a lólengést, az annyira nem volt hír Londonban, hogy meg se említették.
Mi a véleményetek? Angolkodtak az angolok? További kérdésem: szabad-e nekik angolkodiuk, s ha igen, nekünk miért nem szabad magyarkodnunk? Sokkal jobban tesszük ha magyarkodunk, mintha egymásra agyarkodunk. Helyettünk senki nem fog magyarkodni.
2. Úgy tudom, hogy a bírók egyvégtében az ellenfeleinknek fújnak. Így kapunk ki sorra valakiktől. Gondolom, ők is úgy tudják, hogy bár a bírók egyvégtében ellenük ítélkeztek, mégis sikerült győzniük.
3. Tücsi mondja, hogy egy magyar céllövő versenyző irányzékát ellopták. Ez kemény disznóság. Olyan, mintha a formula egyen ellopnák az egyik istállóhoz tartozó versenyző autókerekét. Nekem a Vonósnégyes jut eszembe. (Otthon hagytam a vonómat. Így nem tudok bragyázni.) Persze ez csak afféle cinizmus. Valójában az eset igazi bűnügy. Hiszen nem pótolható az irányzék. Mondják, hogy félév kell ahhoz, hogy valaki „belője” új irányzékát. Remélem, hát, hogy a Scotland Yard eredményes és rapid munkát végez (ha ugyan máris el nem késett vele).