Mickey webnaplója

A művészetek hasznáról elmélkedni csaknem egyidős magukkal a művészetekkel. Ha igényes blogot olvasok, ha festő nyilatkozik ars poeticájáról, ha fotós próbálja elmondani, hogy mit miért kap lencsevégre, a helyzet ugyanaz. Értékeket próbál felmutatni, a teremtésben kíván részt venni az élet egy-egy szeletének felvillantásával, a közönségre próbál hatni a teremtés gazdagságának, a benne található harmónia és életszerű küzdelmek, nyugodt és meghökkentő mozzanatok ábrázolásával. De a filmesek, a táncművészek, a zenészek sem hagyhatók ki a sorból. Mind-mind tehetségük szerint sűrítenek. A lét esszenciáját kínálják a befogadónak.
Láttatnak.
A XXI. századot megélők bizonyos értelemben többet más értelemben kevesebbet kapunk mindezekből a sűrítményekből.
Többet, mert klikk és rajta vagyunk a világ jelentős képtárainak anyagain.
Katt, és rajta vagyunk a föld legszebb tájain.
Egy pöcc az egérrel és makró-felvételekben gyönyörködhetünk, olyan fotókban, melyeket korábban csak néhány tudós élvezhetett mikroszkópjába tekintve.
Az egeret használva a youtube elénk varázsolja a legkönnyebb zenétől a legkomolyabbig a világ létező muzsikáit, folklórját, filmjeit stb.
De le is szűkült a művészetek élettere, amennyiben a fotózás átvette a portré-, az akt-, a tájképfestészet témáit, a youtube leszoktatott sokakat az élőzene hallgatásától, le a néptánc műveléséről stb.
Egy ablak becsukódik, hogy egy másik kinyíljék.
Mit egy: ezer új ablak. Csak győzzük kapkodni a fejünket, a szemünket, a fülünket.
Hogy boldogabbak lettünk-e szép (mű) új világunktól?
Alighanem rajtunk múlik.
Mert a korábbi időkhöz képest hercegi életet élünk, sokkal több mindenre nyílik lehetőségünk, mint ennek előtte. Élhetünk hát és vissza is élhetünk vele, mert ugyan mindent szabad, de nem minden használ nekünk (hogy Szt. Pált plagizáljam).  
Befejezésül:
Két momentum ihlette fenti szösszenetemet: Tegnap este Péreli Zsuzsa gobelinművésznő portréfilmjét volt szerencsém megnézni a tévében, ma pedig a tengerek néhány, szem sose látta gyönyörűségét, a mélyben élők lélegzetelállító forma- és színgazdagságát.
A tévé előtt ülve – férfiszokás szerint kattintgatva – még sok egyebet is láttam (mert szabad nekem), de nem igazán tudnék olyan műsort felidézni az előzőn kívül, amely hasznomra is lett volna.