Mickey webnaplója

- Az egyik afrikai törzs mindennapos gyakorlata az, hogy ha valaki a törzs tagjai közül rossz fát tett a tűzre, a faluközösség körülállja az illetőt, és naphosszat emlegetik a különféle eseményeket.
Sztorikat, amikor is a vétkes jó dolgokat művelt.
A lényeg, hogy addig dicsérgetik, mígnem megjavul az illető.
Persze nem kell ahhoz rossznak lenni, (senkit se lehet jóvá szidni – szólal meg bennem Böjte Csaba szlogenje), ahhoz hogy a vele kapcsolatos pozitív élményekkel szembesítsék.
- A Szentjánosbogár-táborok utolsó napján pedig mindenkiről készül „harmonika”.
Mindenki kap egy üres lapot, felírja rá a nevét majd odaadja a szomszédjának.
Mindenkiről mindenki ír a saját csoportjában.
Leírják, hogy miért tetszett a viselkedése, gesztusa, stb. a hét során.
Majd saját írását ki-ki behajtja, úgy adja tovább.
Nincs puskázás.
Végül a behajtogatott lap olyan cikkcakkos, mint egy tangóharmonika. Innen a név.
Mondanom se kell, hogy mekkora érdeklődéssel olvassa mindenki a róla alkotott - mindig pozitív - képet.
- Még egy másik lehetőség:
A kitüntetett ember nevezetes napján az ünneplőktől összehajtogatott papírcsíkokat kap, amelyeken a kettejük kapcsolatának valamilyen kedves epizódja szerepel. Sok csíkot képezhet egy-egy emlékező.
A szervező ember összegyűjti a négybe hajtogatott papírcsíkokat, és egy dobozba teszi.
Az ünnepelt megkapja a „pillanatdobozt”.
Általában nagy sikere van.
Ha másért nem, mert a régmúlt eseményekre csak töredékesen emlékezik mindenki.
Örömet szerez maga a felismerés, a rácsodálkozás, hogy a másik emberben miféle érzelmek generálódtak, fogalmazódtak meg egy adott közös esemény kapcsán.
Általában csakugyan elemi örömöt szerez a megajándékozottnak.
Egy ünnepelt reakciójából idézek:
„…annyira jól esett. Elolvastam az összeset. Még sokszor előveszem töltődni. Köszönöm.”