Mickey webnaplója

Ha Móra volnék, régen A rom címmel írtam volna  regényt, vagy újabban a román kisteherautó neve után Aróm címmel. Neve Rückwärtsben ugyanis értelmezhető.  De hát nem vagyok ő. Így nem írom, hanem olvasom őt.
Gusztiról nem beszélünk.
Vagy mégis? 
Mórát nagyon kedvelem. 
Vagy Tömörkényt? 
Inkább Örkényt?
Mikszáthot egészen másért.
Zavaró, hogy nincs, mert nem lehet sorrend. Mindnek gyümölcsei vannak. Egyik körtét terem, a másik almákat, harmadikja dinnyét. Jogos a gyerekjáték költői kérdése:
– Kihez mész? Körtéhez vagy almához?
Azt szeretem, akit éppen olvasok. Ha nem szeretném, abbahagynám.
Előfordult már.
Amikor „savanyú volt a szőlő”.
Hogy tovább ragozzam a képet: egykori orosztanárunk szerint „a savanyú almát is meg kell enni”. Igen, ha nem tudom elkerülni megevését. De ha választhatok? 
Most éppen Mórát választottam, aki 
nem olyan ironikus, mint Mikszáth, 
nem olyan idilli, mint Tömörkény, 
nem olyan tömör, mint Örkény, 
de olyan humoros. 
Ilyeneket olvasok nála: Összevissza hallgattam az egyetemen mindent, de be nem fejeztem a tárgyakat. S most idézem: „A természetrajztól a hónaposretek szöktetett meg. A biológia azt tanítja, hogy a virágok azért festik magukat pirosra, kékre, sárgára, mert így látják őket a rovarok, akik a házasságot közvetítik a hímvirágok, meg a nővirágok közt. Ez rendben van. A gyümölcsök színe is csalogatásra való. A fekete bodzaszemet messziről meglátja a veréb, lecsípi, elröpül vele, a húsosát megeszi, a magját kiköpi, elszórja, így terjeszkedik a bodza e világi életben. Ezt el is hiszem. De mi haszna van abból a hónaposreteknek, hogy szép pirosra öltözködik a föld alatt? Csak nem azért, hogy a cserebogár kukaca könnyebben lássa megrágni?” …  és így tovább, és így tovább.
Szolgálati közlemény. 
Stabil telefonunk döglődik. Franciaországból eredményesen hívott bennünket néhány napja Éva, ma azonban senkinek nem sikerült mobilról hívni a stabilt, pedig már a nyelvemen volt, hogy éljen a stabil, s halál a mobilra. 
A hiba elhárításáig türelmeteket kérem. 
Most megyek, és megkérdezem kezelőorvosomat és kedvenc gyógyszerészemet, és ha tökök hozzá, elolvasom a betegtájékoztatót.