Mickey webnaplója

Én nem tudtam azt, kérem, hogy Csukás István is Békéstarhos tündérkertjében iperedett zenei anyanyelvében megfürödve. Feltörekvés gátlásokkal c.  visszaemlékezésében hosszan ír életének erről a szakaszáról. Ilyeneket:
„Nehéz óráimban elég volt e pár évre visszagondolnom, hogy életkedvem feltápászkodjon, homályosodó hitemet egy kis fénybe tartsam. A napszakok, az évszakok felfedezésének a kicsordult szívű kamaszszerelemnek, s az életre szóló kamaszbarátságoknak kora volt, - „megemelve”, aláfestve, mint egy érzelmes film a zenével. Mintha nem is e világon, mintha nem is ebben az országban éltünk volna! Körül is voltunk kerítve új drótkerítéssel, tán még szigorúbban, mint a gróf idejében. Kapcsolatunk a világgal egy-egy nehezen kisilabizálható, homályos célzásokkal teli levél volt; … miközben angyali motettákat, vagy legalább annyira ismertelen népdalokat énekeltünk. De a levelekkel nem nagyon törődtünk, a szúrós pillantásokat nem értettük – a zene elvitt egy tökéletes, boldog világba; elnézést a blaszfémiáért, de nagy zeneköltőnk is úgy jelent meg közöttünk, mint egy jóságos apostol, hatalmas Hudson-kocsijából integetve.” Tudom, hogy olyan ez a tarhosi élet már, mintha regény lenne, kicsit gyanakodva hallgatja mindenki, hogy szép-szép, de sok benne a kitalálás! Pedig semmi kitalálás nincs benne, sőt nyilvánvalóan szűkösebb és szürkébb a leírás-felidézés, mint ami valójában volt!”
Gyönyörű.
Csukás (1936) ifjúsági íróként aratott sikereket. Hát persze, hogy... Nem volt jó káder. „Az 1960-as évek közepén Kormos István csábítására” lett azzá – akinek később az íróasztalát is megörökölte. Ő kérte, hogy írjon gyerekeknek. Ebben a korban több jó tollú író menekült a gyermekirodalomba, amely megélhetésüket biztosította.
Visszatérve Békéstarhos tündérkertjére, amikor én kezdtem iskolába járni, már felszámolták a szúrós tekintetűek a Kodály megálmodta bentlakásos zeneiskolát. De a Kodály-módszer még javában élt. Engem jólelkű, tehetséges fiatal tanárok vezettek a zeneelmélet szépségeibe.
Nekem is a tarhosi angyali motettákhoz hasonló élmények fűződnek a növendékekből verbuválódott ifjúsági zenekarban való szereplésemhez. A zenekar a KISZ égisze alatt működött Oberfrank Géza dirigálása mellett.
A Sződd a selymet, elvtárs, meg a Vörös Csepel időszakában oázisnak éltem meg J. Haydn, Bach, Mozart zenei közegét. Katartikus élmény volt Händel Messiásának az elejét és a Pifa c. epizódját megszólaltatni. Utóbbi egy szicíliai pásztordal, vagy csak stílusában az. Hallatlanul kiegyensúlyozott békés zene, amelyben minden a helyén van, amely megnyugtat, amely szelíd csillogású értékeket mutat fel. A kottára fel lehetett volna írni: Religioso, mert olyan áhítattal vezettük elő a technikailag egyáltalán nem nehéz muzsikát.
Tehát amit Csukás ír, az a valóság szelete volt, nem kitaláció.
Hitelesíthetem.