Most találtam ki.
1. Egyszer az ABC-ben vettem egy fél literes konyakot. Miközben lenyúltam érte az alsó polchoz, kiesett zsebemből és összetört az olvasószemüvegem lencséje. Annak idején megírtam: a fél liter St. Louis-konyak így kb. 5000 forintba jött, életem legdrágább, de nem a legjobb konyakjaként. Mint kiderült nem is konyak volt az, csak szeszesital. Így még drágábbnak tűnik.
2. Augusztus 9-én belém rohant egy furgon, noha elsőbbséget kellett volna kapnom. (Tudom, elsőbbsége annak van, akinek megadják.) Összetörte rendesen a kocsimat. Talán e hét végén, kb. másfél hónapra az eseményt követően lesz kész. Elég nagy árat fizettem hát jogaim érvényesítéséért. 
3. Lehet, hogy a legdrágább macska is a mienk volt. A gyerekeinket érte az a fene nagy meglepetés, hogy egy cirmos kismacskát nyerjenek osztálytársuk születésnapi tomboláján. A rafinált szülők ilyen alamuszi módon szabadultak meg fölösleges állatuktól. Mi persze lakótelepi otthonunkban pátyolgattuk a szobatisztátalan, de éjjel a függönyöket megmászó vendéget. Amikorra nagyon elegünk lett belőle, gazdát kerestek neki a lányok. A Balassagyarmathoz közeli Szügyben akadt befogadó gazda. Levittük Trabanttal. Már odafelé elkezdett zuhogni a hó. Visszafelé belecsúsztunk egy árokba. A javítás néhány ezer Ft-ba került. A macskát – úgy tudom – később egy kutya megette.
4. Volt egyszer egy kutyánk is. Lányom orra előtt dobta ki a gazdája a Duna-parton autójából. Az Albert névre (nem) hallgató kutya is sokba jött. A kötelező oltásokat megkapta. Mivel neveletlen kis kotorékeb volt, ösztöneire hallgatva szétszedte lányom kanapéját, mellesleg összevissza hugyozta a szőnyegpadlót, s végigvisította a napot, mivel senki sem tartózkodott a lakásunkban napközben. A kanapét ki kellett dobnunk, a szőnyegpadlót kicserélni. A kutyától is megszabadultunk. Menhelyre került.
5. Fivéremnek javasoltam, hogy kenje be pvc-padlóját Pilvax kétkomponensű padlólakkal. gyönyörű fényt kap a felület. Könnyebb a tisztántartása is. Nálunk nagyon bevált. Nála nem. Bekeverte, ahogy kell, felkente a padlót, ahogy kell, és várta, hogy felszáradjon. Na azt várhatta. egy nap alatt semmiféle hajlandóságot nem mutatott rá. Szegény kénytelen volt felvakarni spaklival az egész masszát, és valahogyan nyomtalanul eltakarítani. Sok energia- és pénzbefektetés után ugyanott tartott, mielőtt nekikezdett.          
Pedig sem ő, sem mi nem voltunk Hübelebalázsok. 
Tudod-e, hogy ki volt Hübelebalázs? 
Az Úidők c. lap ős-Garfieldje. Néhány képen bemutatta hősünk legújabb esetlenkedéseit. A látottak közül a legnevezetesebbnek a címe: Hübele Balázs megmenti az egy szem almát.
Első kép: Hübele Balázs jókedvűen ballag almával megrakott vesszőputtonnyal a hátán az eredményes szüret után. 
Második kép: Bekanyarodik egy patakon átívelő pallóra. 
Harmadik kép: Beleesik a vízbe egy alma, Hübele Balázs utána nyúl, megragadja, és eközben az összes többi alma belepottyan a patakban puttonyából. 
Akár Guinness-rekordot érhet el az, aki a legnagyobbat bukta egy-egy balsikerű életeseménye során.
Fenntartom a jogot arra, ha eszembe jut még valamiféle bukással végződött „sokba vót az nekünk” história, akkor visszatérjek erre a posztra kiegészíteni.
Tényleg?
Nektek minden mindig sikerült?