Mickey webnaplója

Reggel 3, 4, 5.30, amikor is a digitális óra kijelzőjét bambulom. Kimék ide s amoda, ezt és amazt a rutint elvégezni. Gyógyszerek, kávé, stb. Fél hétig álcáztam magam, mintha pihennék. Ekkor PC. kinyit, hírek elolvas, bezár, készülődés misére, üzletközpontba. Utóbbit marhára unom. Cuccok kocsiba, rendületlenül esik az eső, talán azért is voltam éjjel álmatlan.
Mindegy.
Reggel melegfront, este hidegfront. Aki kidől, annak annyi. Teres Guszti jezsuita (RIP) Norvégiából időnként hazalátogatott, de nem bírta sokáig a szakadatlanul váltakozó frontokat. Mondják, kb. 270/év. Vissza is vonult választott hazájába, ahol ilyenekkel nem idegesítette magát. Olyan az ő története, mint az orosz-finn vicc. Az öreg finn háza a háború utáni határrendezések alkalmával épp a határon feküdt. Deputáció ment hozzá, hogy döntse el, melyik országban kíván ezután élni. Az öreg ezt válaszolta a felvetésükre: Nézzék, nekem mindenem Russzia, de nem bírom már ezeket a hideg orosz teleket, inkább Finnországot választom hazámnak. 
Hát így valahogy.
Érdekelt is gyerekkoromban a front?
Annyira se, mint a rádió egykori közlése, miszerint „ma sem rendes, sem különleges világnap nincs”. Ma már nincsenek a rádióban ilyen érdekes műsorok, és mintha a „hajóvonták találkozásá”-nak a tiltását sem hallanám délután kettőkor az időjárás és vízállásjelentésben.
Már minden máshogy van. Én ugyan nem öregszem, csak az idő halad. Ezt azért írom, mert tilos arról írni, hogy eljár fölöttem(ünk) az idő.      
Hadd folytatom hát, hogy még mi történt eddig ma. Ebédig kétoldalas cikket írtam, a havi szokásosat, ebéd után porszívóztam, majd ejtőztem, mert nem lehet az ember mindig fitt. Most hajmosás és magam rendbe szedése következik, mert este vendégségbe megyünk öregnumi csoportunkba. Már ugyan nem figyel meg senki, mikor és hol találkozunk. Ettől azért még összejárunk.
Ma tehát újra elment egy nap, amikor nem csináltam semmit.