Hányszor említettem már, hogy egyre ritkábban éri az embert olyan újdonság, amiben korábban sose volt része.
Ma új elemmel gazdagodtam.
Kezemben a szelektív papír zacsija, másikban a vegyes, s megyek a kukáéhoz. Kiöntöm a papírt, a göngyöleget apróra hajtva zsebre vágom.  Kiöntöm a vegyest, amikor is megszólal a kukában egy elektronikus hang, s nem is hagyja abba. Egy pillanatra megijedtem: netán valamelyik mobilunk került a szemétbe?
De nem.
Idegen kartondoboz szólalt meg.
Mindjárt a nyílásánál egy kazettás SONY walkman.
Jó helyen lakunk, ahol a szemétben kötnek ki az elektromos „csellentyűcskék”.
Lám, ilyen gazdagok vagyunk!
Érdekelt a dolog, annál is inkább, mert ha megszólalt az a valami, akkor működő elemek vagy akkuk vannak benne. Nem tévedtem. A walkman két akkuját most töltöm, a megszólaló valami egy nagyobbacska játékmozdony, mely a sípot, a váltókon való áthaladást, a zakatolást és a sistergést utánozza attól függően, hogy melyik gombot nyomod meg. Feltehetően fél perc elteltével magától abbahagyja.
Egyelőre se pianínót, se brácsát nem láttam a kuka mellé téve, de eljön annak is az ideje, csak ki kell várni.