1. Egy újabb Mickeyáda:
A tőkés világ éppen fordítva működik, mint az Isten.
Az Istenről tudni lehet, hogy „minden az Ő ajándéka. Azt is Ő adja, amit tőlünk kér, és kétszeresen adja vissza, amit tőlünk kap.” (Maurice Zundel)
A tőkések pedig előzetesen azt is velünk fizettetik meg, amit kedvezményképp nyújtanak nekünk. Gy. M. (Emmausz)
2. Két perc  egyháztörténelem
A ÍI. vatikáni zsinat óta nincs adventben – karácsonyig naponta a Szűzanya tiszteletére mondott – votív mise. Ez kezdődött a rorate szóval. Ma hajnali mise van (a Bp-Egomi főe.h.megyében külön engedéllyel), ha van, s ez, bár nem kezdődik rorate-vel mégis magába szívta amannak az értelmét.
Olyan ez, mint a fekete. Ha kérek egy feketét, nem színt kérek, hanem azt az egyébként barna kávét, amit a presszóban készítenek, s mindig duplát fogok kapni, Szimpla talán már nincs is, csak a retro-szótárban.
Akit érdekel a roráté szövege, megtalálja számos helyen az interneten. Én az első versszakát hozom latinul, a többit magyarul. (Aki ismeri, vagy akit nem érdekel az ugorgyon.)
Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum. /Ne irascaris Domine, ne ultra memineris iniquitatis: ecce civitas Sancti facta est deserta, Sion deserta facta est: Ierusalem desolata est: domus sanctificationis tuac et gloriae tuae, ubi laudaverunt te patres nostri. etc.
Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat. /Ne haragudj ránk, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságunkra; Íme, elhagyatottá lőn a Szentnek városa, pusztasággá Sion, és árván maradt Jeruzsálem, a Te szentségednek és dicsőségednek lakóháza, ahol atyáink téged dicsőítettek.
Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat. Vétkeztünk, s mint a tisztátalanok olyanná lettünk, s mint falevelek, földre hulltunk. Íme, gonoszságaink, mint a szélvész elsodornak minket; elrejted előlünk arcodat, és önnön gonoszságunk markába adtál minket.
Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat. Lásd meg, Urunk, a Te népednek sanyarúságát, és küldd el az Eljövendőt. Küldd el a Bárányt, a földkerekség Urát, küldd el a kősivatagból Sion leányának hegyéhez, hogy elvegye rólunk fogságunk igáját. arcodat, és önnön gonoszságunk markába adtál minket.
Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat. Vigasztalódjál, vigasztalódjál én népem! Hamar eljő üdvösséged. Miért merülsz a gyászba? Miért fog el ismét a fájdalom? Ne félj már! Megmentelek téged, mivel én vagyok a te Urad és Istened, Izrael Szentje, a te Megváltód.
3. Hogy mi a szeretet, nehéz definiálni, mert a végtelenbe visz. Az Isten szeretet. (1Jn levél 4,8b)) Márpedig a végtelen Istent nem lehet „befogni”. S ha a végtelen Istent nem, akkor a végtelen szeretetet sem. Mindenesetre megnyilvánulásaival kell valamit kezdeni, mert Isten legfőbb parancsa éppen ez. A Mester életével emberközelbe hozta, mintegy elénk élte a szeretetet, elmenve a teljes önfeláldozásig. A római levélben Pál erről lamentál, idézem: „Krisztus … meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,6skk) Érdemes végig elolvasni az Apostol gondolatmenetét, érdemes elmélyedni hivatkozott soraiban.