Nagyapó, nagyanyó, nagy a szél, nagy a tél, nagy a hó – valahol.
Itt nem az.
Van is meg nincs is, inkább jég, mint hó, másutt inkább hó, mint jég. Nincs belőle sok.
Na, ezt szeretem benne. Nem szeretek már csúszkálni, se direkt, se kénytelenségből. Ki tudja, milyen állapotú combom nyaka, mi is egy törékeny csont. Pont.
Inkább itthon olvasok. Márai meggyőződéssel írja, hogy a föld roskadozik a hárommilliárd ember terhétől. Amennyiben tovább szaporodik, ki-ki elveszíti egyéniségét, és sodródik a tömegben, manipulálva a reklámtól, s a tömeg gerjesztett hangulatától. (Lehet, hogy ezt már Molnár F. fogalmazza?) Mindenesetre ma kb. 7 md ember él a földön. S nem fájunk kölcsönösen egymásnak. A neten belefutok Marx Györgynek egykor a Fizikai szemlében megjelent hosszú Marslakók c. cikkébe. A kitűnő és Bp-ről szabadult fizikusok egyike a második vh. kitörését, kimenetelét stb. prófétálja, és próféciái rendre be is válnak. A másik úgy okoskodik, hogy fogamzásgátlókkal kell megakadályozni, hogy feles számban elszaporodjék az emberiség. Attól fél a zseni, hogy unatkozni fog a sok felesleges lélek, hiszen néhány intelligens szakember megtermeli a szükséges javakat, a többi pedig mihaszna életre lesz kárhoztatva.
Ahogy a világ ma áll, nem ezt a képet mutatja. Nagy része lepukkant, kisebb része pedig fényűző életet él. Volna mit végezni az unatkozó tömegnek. Csakhogy hiányzik a motiváció. Minek takarítsa el a felgyülemlett szemetet az, aki nem szorul rá.
Ami a túlszaporodott emberiséget illeti, megint csak megoszlanak a vélemények. Olvastam olyan kutatói megállapítást is, mi szerint a népesség erősen emelkedő tendenciát mutat, de úgy viselkedik, mint a hegycsúcs felé törő vonatszerelvény. Előbb meglassúdik rohanása, majd visszacsúszik. Kérdés, hogy mi ennek a visszacsúszásnak az ára, mi az előidézője? Belátás, ellehetetlenülés, cunami, földrengés és tűzhányó, háborúk sorozata, nemzet nemzet elleni felhergelődése, vagy csupán egy, ma még nem ismert biokémiai reflex ösztönös hatása?
Nem tudom.
Az ember csak a szeretetben tud kiteljesedni. Minden egyéb beszűküléshez vezet. A kiteljesedés és a beszűkülés küzdelme elég rég óta tart, s nem látszik a harc kimenetele.
Mindenesetre szeretni mindig lehet, mondta valaki. És igaza volt.
Lehet egyedül is, lehet viszonzatlanul is, lehet a transzcendensre fókuszálva, lehet egészségesen és betegségben, családban és munkahelyen, a reménytelenségek ellenére is reménnyel telve.
A részleteken pedig vitatkozzanak az ügyeletes zsenik.
Én meg megyek vissza a könyvekhez, mert még igen sok olvasatlan mondatot tartalmaznak.
2012.12.11. 12:24 emmausz
Sorskérdések
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr65169951
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek