Mickey webnaplója

Alleluja! Olvassuk, mondjuk, énekeljük és hallgatjuk. A mise végén ugyanis rézfúvósok szólaltatták meg Händel örökbecsű zenéjét.
Volt is hangos sikere.
A nagyhéten megöntözött természet hozta legjobb formáját. Minden kizöldült, illetve majdnem minden. A virágok sokféle színben pompáznak.
Derék szomszédunk megajándékozott egy szatyornyi medvehagymával. Az is a tavasz frissességét hozza.
Mi meg korunknak megfelelően hozzuk frissességünket.
Részt vettünk a körmeneten. T. énekelt is, én már csak ballagtam. Hangom egyelőre takarékra van állítva, mióta intubáltak (gyomortükrözésen estem át).
Felséges vacsoránkat ma felséges ünnepi reggeli követte. Vigyáznom kell(ene) a vonalaimra.
Fogyókúra elcsúsztatva egy-két nappal. Hát hogyne. Göngyölt marhát fogunk ebédelni.
***
Holnap húsvéthétfő.
Nem szoktam locsolkodni. Idén is tartom magamat „jogszokásomhoz”.
Úgy teszek, mint az orosz paraszt, aki kiballag a mezőre.
Elmegy már egy versztnyire, amikor megtapogatja a zsebét.
Pártigazolvány? Megvan.
Ballag tovább.
Kétversztnyi után megállva megtapogatja a másik zsebét is.
Szakszervezeti könyvecske? Megvan.
Megelégedéssel ballag tovább.
Majd újra megáll, mert eszébe jut valami.
Megtapogatja a belső zsebét. Megnyugszik.
A vodkácska is megvan.
Kiér végül a tábla szélére.
Tapogat, majd felkiált. Ó, hát a kapácska meg nem otthon maradt!!!
***
Azért T. nem maradt ajándék nélkül. Tegnap történt, hogy ő már sorban állt a kasszánál, amikor a bevásárló kocsinkba dobtam egy nagydoboz Toffifeet. Szereti.
Ő mosolyog, én meg megjegyem:
A fenébe is, nem volt kisebb doboz.
A mögöttünk álló nő is mosolyog.