Mickey webnaplója

1.Tücsi derékfájdalmai alábbhagytak. Mivel minden komolyabbat kizártak az orvosok, maradt a huzatban üldögélés okozta meghűlés, mely azóta lassacskán szűnőben, hogy átadja helyét a torokfájással kísért náthának. Ráutaló magatartása bizonyítja, hogy karácsony előtt nem dönthet le senkit a lábáról semmiféle betegség azok közül, akiknek az ajándékozók rohamát állniuk kell. Így van ez vele is. tegnap még a metróig vittem kocsival, ma már csak a HÉV-megállóig.
2. A kocsiból kiszállva útba ejtettem a könyvmegállót, mely mára inkább folyóirat-megállóvá deformálódott. Egy polcnyi belletrisztika sorjázott, abból is csak egyre emlékszem a meglehetősen lepusztult állományból: Nagy Lajos Kiskunhalom c. szociográfiájára, melyet emlékezetem szerint Apostagról formázott. No, hát elég lapos tagok sorakoztak a polcon. találkoztam elkallódott keményborítóval, és kemény borítás nélküli könyvekkel. Ééééés…
És sok folyóirattal. Irodalmi (Holmi stb.) és politikai (Beszélő) bőven álltak a nagyérdemű rendelkezésére. Ez lehet, hogy a könyvmegálló túlélését is jelenti. Aki szereti az irodalmat, az talál a literátus folyóiratokban, eladás céljából ellopni őket csaknem felesleges. El nem képzelem azt az antikváriumot, amelyik irodalmi lapokat venne. Érzésem szerint ama jóslatom vált be, miszerint a jövedelem nélküli kukázók, hajléktalanok, iszósok stb. időről időre nyakon csípik a valamirevaló köteteket és eladják az ócskapiacon. Ma még érthető módon ez a helyzet. De én már tegnap óta bizakodom, hogy meg fog változni előbb-utóbb a helyzet, és a könyvmegálló a túlélők közé fog soroltatni. (Navigare necesse est – írtam korábban.) ennek megfelelően a történtek ellenére viszegetek könyveket bele, ha ugyan el nem lopják a lebetonozott szekrényt is a szekrénytelenek.
Viszek még karácsonyig is akár, hiszen ha nincstelen jut általa pénzhez, az is fontos (előbb életben kell maradni, az olvasás csak azután jön), vagy ha könyvtelen jut általa könyvhöz, az is pozitív valami.
3. Ma négy helyen vehettem volna zsemlét.  
– Akciós áron a BCA-ban császárzsemlét, 15 Ft/db áron. Nem vettem.
– Bomba áron az Il fornóban. Tudjátok, ma a bomba 50%-kal többe kerül, 15 Ft. Nem vettem.
– A MATCH-ban rendszeresen drága a zsemle. Oda be se mentem, noha … lehet, hogy ma ott olcsóbban vásároltam volna.
– Gyanús, hogy a Lipóti pékség levette a zsemleárat a bolt homlokzatáról, mégis oda mentem be. Csakugyan: a bombaár lekerült a falról (15 Ft), s nem a szél tépte le. Ma már taposóakna-áron mérték a zsemlét – darabonként 25Ft-ért. 100 Ft-ot a koldusnak is adok, adtam a Lipótinak is.
De hát hogy is mehettem volna be az Il Fornóba, amikor Molnár Ferencet olvastam a múlt héten, aki azt írja…
Ööö… nem tudom, mit írt, mert Tücsi magával vitte a könyvemet munkahelyére, mert egy vicces jelenetet előadnak belőle (milyen vicces munkahely az övéké). Mindenesetre olyasvalamit írt Molnár, hogy a kávéház úrhatnámjainak nem illik ellenőrizni, pláne megemlíteni, hogy egy üveg pezsgővel többet számolt a pincér (és a dátumot is hozzáadta a számlához – teszem hozzá). Fizetni kell, és távozni balek módon. Ezt tettem a Lipótiban:
Fizettem, és távoztam balek módon.