Mickey webnaplója

Urban legends néven fut egy facebook-anyag. Megtörtént vagy annak vélt eseteket sorol a kitalálója, és még, akik művelik. Volnának ötleteim ilyenekre. pl. a H. Böll által is feldolgozott halász és turista téma, aki napozhatna akár, ha elég sok pénzt gyűjtene össze, vagy akkor, ha az okvetetlenkedő turista nem vetne árnyékot rá napozás közben.
Ilyen az itt következő is. Bejárta a világot. Feldolgozta többek között Anthony de Mello is. Álljon itt az ő változata.
„A tanítvány már alig tudta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott:
– Várj egy percig – intette a Mester. – Igaz az, amit el akarsz mondani nekünk?
– Nem gondolnám.
– Hasznos?
– Nem, egyáltalán nem az.
– Szórakoztató?
– Nem.
– Hát akkor minek hallgatnánk meg?”
Kvéker változata igen hasonló. Ott ugyan beszédünk fegyelmezése kap hangsúlyt: Csak az igaz, hasznos és jóságos dolgokat adjuk tovább.
Ősi változata pedig Szókratészre megy vissza, akit megcsal a felesége. Pletykálkodó barátját a fentihez hasonló keresztkérdésekkel állítja le, s a poén arról szól, hogy emiatt sose tudta meg Szókratész, hogy a legjobb barátjával csakugyan megcsalja a felesége.
A filológusok most kötözködhetnének, hogy van ennek korábbi sumér változata is, sőt Noé előttit is feljegyeztek.
Meglehet.
Magam nem tudok ilyen mélységig kutakodni.
Biztonsággal csak azt állíthatom, hogy Ádámig nem megy vissza a történet, mert neki csak felesége volt, felebarátja nem.
* * *
Álljon itt még Hamvas Bélának egy gondolata:
„Van Gogh őrült volt (és Csontváry és Gogol és Nietzsche), de én az európaiak között az őrülteket rokonszenvesebbnek tartom. A józanoknak mindig azon jár az eszük, hogyan vegyék ki a másik zsebéből a pénzt, vagy a másik kezéből a kancsukát.”