Mickey webnaplója

Sokan leírták már a világ kettős irányultságát. 
A Mester a konkoly és a búza hasonlatával élt, türelemre intve a kettőt szétválasztani akarókat.
Pál a rossz és a jó sajátmagában folyó küzdelméről számol be.
Szent Ágoston megkülönböztette a civitas Dei-t a civitas terrenától.
Loyolai Szent Ignác a gonosz és Jézus zászlajáról beszél, buzdítva, hogy utóbbi zászlaja alá álljunk.
Most Hamvas Béla idevágó gondolataiból szemezgetek. 
Ő „apparátus”-nak nevezi a gonoszságot, mely nagyon jelen van a világban, s mely nem ember műve. Létrontó hatalom, mely személytelenségbe burkolódzik, inkább történés a rosszra hajló emberekkel. Világa „fordítottja annak, mint amire az ember sóvárog, mégis itt van, szuggesztív káprázatában, a lényeges valóságot elborítva és elnyelve, és varázslatában feloldva. Feltétlenül csoda [az antikrisztus csodája Gy. M.], mert az ember intakt életet akar élni, és ténylegesen létrontásban él, ami természetes úton nem magyarázható. Ez a rossz csoda. Csak ezen belül támadhat ilyen gondolat, hogy létért való küzdelem. A valóság viszont a létért való gondoskodás. Ez a normális.” A vele való kiengesztelődés tilos, mondja Hamvas. Én úgy gondolom, hogy a lepaktálás tilos. Goethe után:  a mefisztói alku tilos. És itt nagyon ébernek kell lenni, mert erős a szirének hangja.
Hamvastól idézem tovább: „Jézus soha senkit sem szólított meg dialektikusan, és soha nem beszélt tárgyi kérdésekről, és nem vitatkozott, és nem bizonyított, hanem mindig az ember lényét érintette meg. [Kinyilatkoztatott, vagy mint Máté hangoztatja a hegyi beszéd leírása végén, Jézus erővel beszélt. »úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint a farizeusok és írástudók« . Gy. M.]
Megint Hamvas: „A létrontásnak nincsenek sanszai. Az apparátus csak egyet tehet: az emberiséget elpusztítja. De bármi történik is, az emberszeretet kötelező. Azáltal, hogy az ember enged vagy az elől elzárkózik, ítél önmaga fölött.”
Sándor György könyvéből veszem a részleteket, s nem mindig világos, hogy mikor írja saját gondolatait, mikor idéz, és ha igen, kitől.
Pl. úgy saccolom, az itt következők Gyökössy Endrétől származnak. Különbség van a mennyország és a mennyek országa között. Az előző dimenzió, ahova tartunk, az utóbbi az Isten országa. Nem hely, hanem helyzet. Isten országa Jézus lénye, halála után az Isten Szentlkelke – bennünk. A mi lábunkon jár, a mi kezünkkel cselekszik Isten élő lelke. Az Isten uralma, az Isten országa itt van mibennünk.
Mi vagyunk a só, mely az ételben eloszolva fejti ki hatását,
mi vagyunk a kovász, mely egyenletesen a tésztába keverve élteti, keleszti, teszi alkalmad eledellé.
Mi vagyunk a mustármag, mely minőségi erő. A kicsi magban hihetetlen erő van, s a Szentföldön csakugyan faméretűvé nő.
Itt be is fejezhetném az idézgetést és gondolatébresztést  a humoralista könyvéből. Ám a végéről idézek még egy mondatot, mely valószínűleg SGy saját gondolata. A hátsó borító utolsó mondata így hangzik:
„A világ tele van áfonyaillattal, amivel szemben a KGB, a MOSZAD és a CIA is tehetetlen… ”
A világban folyamatos a jó és a gonosz harca.
A Kossuth adón reggel hallgattam Perjés Klára interjúját a miniszterelnökkel, aki Malrauxot idézi talán, amikor saját magára és a politikusokra is vonatkoztatva kijelenti: A XXI. század vagy vallásos lesz, vagy nem lesz.
Elgondolkoztató vélemények ezek, s ha úgy tetszik szellemi munícióképpen is szolgálhatnak, erőt adva, hogy eldöntsük, kinek a zászlaja alá állunk, merthogy tertium non datur.