Furcsán indult a nap. Húzom fel a nadrágomat, amikor észreveszem, hogy a nadrágtartó egyik gumija a lábaim közé tekeredett. Klipsz ki, nadrág marad, általvetem a hátamon, klipsz a helyére, és már jó is. Inget cserélek. Minden ingcserekor a Domb c. film jelenetére emlékezem, amikor a felügyelő reggel ropogósra keményített, vasalt ingébe bújik. A fülemben visszhangzik még ma is annak az ingnek a „zörgése”. Én is megropogtatom széltében az inget, hogy elférjek benne. Megvan. Próbálom a gallérját eligazítani, mert furcsa a fekvése. Hát miért is ne, hiszen kifordítva vettem fel. Nem emlékszem rá, hogy valaha életemben ilyen előfordult volna velem. Mindegy, egy rántással kesztyűujjszerűen visszaforgatom a textilt.
Lemegyek a kocsit kiszabadítani a hó fogságából. Estig havazott, majd ónos eső ragasztotta rá a havat a kasztnira. Belenyúlok a jegyes masszába. a Felszín alatt puha a hó. Pillanatok alatt letessékelem a földre. Akik szorgalmasan eltakarították a havat kocsijukról az este, most megfeszített erővel vésik a szélvédőre tapadt jeget. Néha célszerűbb lazán kezelni a dolgokat, sok fölösleges munkamozzanattól lehet így megszabadulni.
Mise után bemegyünk a boltba két tejfölért. Kijövünk két tejföllel tíz császárzsemlével, egy rozscipóval, egy gyömbérrel, fél ki-ló-citrommal.
A kasszánál keskeny plüss tornazsák összehúzható madzaggal. Rajta felirat: Kellemes Ünnepeket! Tücsi azt mondja: borzacskó. Rávágom: borzasztó. Részint, mert gyerekkoromban néha a borzasztó helyett idétlenkedve borzacskót mondtunk, részint, mert mi a fenének egy borospalackot plüss-zacskóba dugni. Még ha csavaros végű üreges botot kínálnának, mint a Vád tanújában láttam, ahol a beteg ügyvéd (Charles Laughton) titokban kortyolgatta belőle a whiskyt… Abban legalább volt fantázia, sőt humor.
Mindegy. Itthon ketten készülődünk az ünnepre. Tücsi sok ötlettel, tele aktivitással. Magam régóta nem kívánok második dudás lenni a csárdában. Elvégzem csendben, ami fontos, amire a feleség kér, pl. mindjárt porszívózok, aztán átadom magamat az automatizmusoknak.
Mire gondolok?
Magunk rendbetétele, tiszta ruha (ropogós).
Délben mákos guba, este halászlé, harangocska, megemlékezés Jézus születéséről. Eddig énekeltünk minden évben. Ma még nem tudom, mit hoz az este. Elég rekedtek vagyunk mindketten. Vélhetően este fogadjuk a hívásokat telefonon, emailben, Facebookon. S válaszolgatunk szorgalmasan. Ejtőzősre terveztük az ünnepet. Idősödve célszerű erőt gyűjteni a nagycsaládos alkalmak zajosságára. Tücsi holnap 4 kiló savanyúkáposztát kever fűszerekkel és 4 kiló hússal. Legalább húsz éve az ő reszortje. Régóta készítgeti ajándékait is a rokonságnak.
A másik családi összejövetel egy nappal később lesz. Mi italfélét, fényképező gépet, meg az unokát visszük magunkkal. QQ-nak megígértem, hogy megkapja öreg mákdarálónkat, mert vett egy újat, mely pocsék rossz. Egyéb ajándékozásról nem tudok. (Bár mi is áthágjuk olykor a meg nem ajándékozási szerződésünket. )
Idén igyekszem fegyelmezetten tartani magam korábbi megállapodásunkhoz. Remélem, a többiek is így tesznek, és egymásnak fogunk örülni, nem a kacatoknak.
Még néhány fotót felteszek albumomba, s aztán csak a karácsonyi előkészületekre figyelek.
2012.12.24. 10:24 emmausz
Elcsendesedés előtt
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek