Mottó: A lehetőséget ki kell használni, mert a két ünnep között ingyenes a parkolás.
Első családi karácsonyunk. (A fiataloknak második, mert vidéken is az volt.)
Tegnap volt nálunk fényképezőgép a Vigyázó-karácsonyon.  Ketten-hárman szoktunk vele fotókat készíteni. Ez alkalommal nem így lett. Csak fiúkánk fotózott. Itthon megnéztem a termést. Mindössze két kép készült. Semmi vész. Még legalább hárman folyamatosan kattogtatták kisebb-nagyobb kamerájukat. Készült
nagy totál, több is, majd a
testvérekről külön, a
gyerekekről külön, majd az
unokákról külön, s legutoljára a
„csatolmányokról” a korábban születettek kedvéért, az „oldalkocsikról”.
Javasoltam még, hogy most azokról csináljanak fotót, akiknek kék cipőfűzőjük van, de senki nem állt kötélnek.
A tömeg növekedésével arányosan kisebb karácsonyfa köré gyűltünk, hogy mégis elférjünk. Senki nem számolta össze a tömeget. Úgy negyven körül tetőzhettünk.
A gyerekek örömére a Gárdonyi írta szövegből (rá meleget a marha lehel [a marhára még visszatérek]) a marha szót kajánul sokkal hangosabban énekelték, mint a többit.
A kántorok örömére majd minden nóta összes strumfliját végigénekeltük/ték, persze a magyar szokás ellenére, hogy egy dallam –egy versszak. Hiába van a dallamhoz nyolc versszak, egyet, max. kettőt ismer a többség.  
A nótát kérők örömére lehetett rendelni. Volt is ismétlődés.
Az első és második gyerekkorban lévők örömére sokféle sütnivaló készült, s a kicsiknek-nagyoknak is volt annyi sütnivalójuk, hogy nekilássanak.
A készülők örömére mégis előadtak valamiféle betlehemest az arra vállalkozók.
Az idősebbek örömére Muki és a Svarc előadták a gyerekkorukban kántált betlehemesüket.    
Az ifjak örömére ez alkalommal megkóstolhatták a szeszes italokat.
Az én örömömre mások fotóztak.
Tücsi örömére elfogyott nagyjából a savanyakáposzta.
Mindnyájunk örömére hat kicsi gyereket hoztak el szüleik, közülük egy már korábban is részt vett a közös karácsonyon, három most debütált, kettő pedig pocaklakó.
Előbb-utóbb mindnyájunk örömére elkezdődött az angolos, majd a magyaros eltávozás.
Ígértem, hogy a marhára még visszatérek.
Valaki tegnap a templomban csaknem elnevette magát a fenti „marha lehel…”-nóta éneklése közben.
Tücsi rákérdezett: Min mosolygott?
Az általam elkövetett bakin – válaszolta a mosolygós: – Spontán azt énekeltem ugyanis, hogy „rá meleget a marha legel”.
Mi tagadás, mi is elmosolyodtunk ezen a képzavaron.
Szolgálati közlemény. Időközben megesett a Gyorgyovich-típusú találkozás is Zoliék jóvoltából. QQ igazoltan távol. Múló rosszulléte reményünk szerint a múlté. Innen és ez úton köszönjük az általa nem élvezett, de irántunk megnyilvánuló sok-sok figyelmességét.
Abban maradtunk, hogy neki és mindnyájunknak BÚÉK! A készült fotók a 2112.3 albumban.