Valakinek valamilyen információra volt szüksége, éspedig olyasvalamire, ami nem terem minden fán. Hová forduljon az ember fia segítségért, ha nem mindjárt a google-hoz, hogy jól feltett kérdésemre azonnal reagáljon magyarul, s ha nem, franciául, s ha nem, angolul, s ha nem, hát németül.
Ám előfordul, hogy a google is – szégyenszemre – csak hímel-hámol, lesüti a szemét, keresi a szót, s olykor nem találja.
Hányszor fordult elő az is, hogy a szinonima szótárához fordultam, és csak pislogott. Az alapszót se értette, nemhogy hasonló jelentésűekkel bombázott volna.
Ilyenkor marad még a kézikönyvek sokasága itthon.
Marad még saját folyóiratunk is, melynek minden számát digitalizáltuk, s kereső is segít a kutakodásban. A folyóiratok gyengéje, hogy nagy időszakokat ívelnek át, és óhatatlanul kopik a cikkekben foglaltak aktualitása. Arra alkalmasak, hogy egy-egy kor hangsúlyos kérdéseit taglalva az érdeklődők ilyen irányú igényeit kielégítsék.
Ez a lexikonokra is igaz. Mondok egy példát. Ha egy település lélekszámát megadja az éveken át készülő nagylexikon, semmit se ér ez a közlése, ha nincs melléírva, hogy melyik dátumra igaz. Azóta gyárat telepíthettek a település mellé (nem jellemző), lebonthatták a meglévő létesítményeket, és emigrálás indult onnan (jellemző, sajnos). És máris használhatatlan a korábbi közlés.
Ám ha bedugultak ezek a források, marad még a kapcsolati tőke, mint jól használható eszköz. Én egy sakkfeladványon órákig tökölhetek. Ha egy nagymester az ismerősöm, seperc alatt a megadja a jó megoldást. És ugyanez igaz mindenféle területre. Jó időben, hozzáértő segítségét érdemes kérni, és oldódik a gordiuszi csomó.
Amit eddig elmondtam, elméletileg igaz. A gyakorlatban a személyes kérdezéssel alig él a magamfajta pasi. Nem kérdez, hanem megpróbál rájönni erre is, arra is.
A leggyakoribb, hogy elakad valahol autójával. Addig-addig vacakol, amíg rá nem talál a helyes útra. Lerövidíthetné szenvedéseit percekre, csökkenthetné üzemanyagra feleslegesen kiadott költségeit, pillanatok alatt célba érhetne, de nem és nem. A férfi nem kérdez, hanem rájön a megoldásra. Úgy érzi, neki kell egymagának megoldani mindenféle feladatot. Különben még azt hihetnék, hogy nem tud mindent.
Hát nem tud…
2013.01.10. 18:40 emmausz
Problémamegoldásról néhány szóban
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr245169991
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek