Bizonyítsa be, hogy Ön nem robot. Valahogyan így szól a kommentek végére tűzött obligát felszólítás. A bizonyításnak számomra három ismert módja van, mely a következő négy.
Első: Nem kell semmit tennem, elküldöm a kommentet, és az odaérkezik, ahova címeztem.
A második még mindig egyszerű azoknak, akik nem szenvednek discalculiában. Két egyjegyű szám összegét kell megnevezni.
A harmadik még mindig megoldható azoknak, akik nem szenvednek diszlexiában. Ugyanis meg kell pontosan jelölni, hogy milyen nap van ma. A rendszer csak a hét napjainak magyar neveit fogadja el. Kizár minden ilyesmit: Ma szép nap van, csupa ragyogás. Ma mi kék az ég, mi zöld a föld. Ma jó lenni katonának, mert Kossuthnak verbuválnak… etc.  A diszlexiások kedvéért ideírom. Csak hét változat lehetséges. Ezekből a általában elég egy betűt beírni, pl. v, a gép kidobja: vasárnap, kivéve két napot. Szerdán és szombaton muszáj valahogyan megjegyezni három jelet, sze, illetve szo.
A negyedik sokáig eléggé enigmatikus volt nekem is. Általában egy többjegyű, sfumatóban mutatott számot sejtet, majd elpacált, részeg betűk támogatják egymást. Rondábbak az én kézírásomnál is, pedig az elég ronda. Ráadásul értelmetlen betűhalmazok ezek, tehát az értelmük megfejtése sem segít, annál fogva, hogy nincs nekik ilyen. Sokáig kínlódtam ezeknek a gátaknak az eredményes feloldásával, s az esetek egy részében még erőlködésem ellenére is visszadobta a gép a kommentemet, sőt akadt, hogy el is zabálta a szövegemet. Én meg kezdhettem elölről. Nem régóta változott a helyzet. Rájöttem a megoldásra. A gép feletti polcon tartok egy kisüveg töményet. Most pl. Underberget (de alkalmas ital az Unicum, a pálinka, a rum, whisky és társai egyaránt). Meghúzom az üvegcsét, és egy fél perc múlva felszakad megfelelési kényszerem gátja, és folyékonyan „odasercintem” a jó számokat-betűket. Eddig bevált.
Csak azt nem értem, hogy miért kötelező civilizációnkban a rosszhiszeműség. Mondok példákat az előzőn túl: Fekvőrendőr. Tudnál haladni, de pazaroltatják veled az üzemanyagodat: Fékezz le, repüld át valahogyan a békeidőben mesterségesen kialakított tankcsapdát, s turbózd fel újra a kocsidat.
Másik ilyen: A kocsid tud 180 km/h-t. De lefojtják a teljesítményt mesterségesen, nehogy száguldozzál. Minek akkor az egyébként nagy teljesítményű motor forgalmazása?
Itt a pin-kódok sokasága. Ahány plasztikkártyád, annyiféle kód. S még kérik, hogy időnként változtasd is.
Vagy a számítástechnikánál maradva: Adott egy gép. Miért nem programokkal adják el? Miért kell nekem rinyálni, hogy mit tetetek rá, mennyire jogtiszta stb. S miután teljesen jogtiszta mindenem, kezdődhet a frász. Jönnek a vírusok! Mi a fenének jönnek, ki hívta őket? Minek ezért megint irtó-programot beszerezni. Majd az újabb változatokat letölteni. Nincs jobb dolgunk? Nem lehetne már egyszer békén hagyni egymást?     
Ilyen a gyógyszered hatóanyagának recepten való feltüntetése. Miért neked kell kitalálnod, hogy melyik gyógyszer a megfelelő? Van patikus végzettséged?
Ilyen az adóbevallás. Van közgazdász végzettséged? Hát jogi? Nincs? Akkor hogyan igazodnál el a bürokrácia dzsungelében?  
Említhetem a lakáscserékkel kapcsolatos papírmunkát. Mintha gazemberek között folyna az adásvétel. Földhivatal, közjegyző, ügyvéd, négy másolat, tanúk, anyám kínja.      
Nincs jobb dolgunk?
Az ártatlanság vélelme kijár mindenkinek, akit bíróság nem ítélt el. Miért nem jár az autósoknak, az üzletközpontban vásárlóknak, a gyalogosoknak, az öregeknek, a fiataloknak, a nőknek és a férfiaknak. A gyerekekről nem is beszélve. Miért nem jár a lakásvásárlóknak s eladóknak?