Valami van, de nem az igazi
Baj van a kréta körül.
Valami bűzlik Dániában, etc.
Átálltam egy új blogger-lehetőségre.
Megoldandó problémáim:
1. Kevesen tudnak róla.
2. Túl aprók a poszt betűi.
3. A betűszínem az Ön kedvenc színe, amennyiben az Ön kedvenc színe a barna. (Az enyém nem igazán.)
4. Lányom reklamál, hogy hol vannak a bejegyzések.
5. Valakinek a kommentelés nem sikerül, noha korlátozás nélküli lehetőséget jelöltem.
6. A régi webhelyem elutasítja, hogy néhány sorban felhívjam olvasóim figyelmét a kényszerű változtatásra.
7. Hilfe! Help me! Au secours! pomogítye!
Addig is míg nagyobb olvasógárda nem veszi körül virtuális napilapomat, Nektek, akik megértettétek szerverüldözött mivoltom eredendő keserveit, elmesélem a Rákosi-éra viccét (3-5 év sitt kijárt érte) a fentiekre asszociálva.
Józsi bácsi tszcs-tag. Kiszáll a Kossuth Rádió a faluba, és rábeszélik Józsi bácsit, hogy mondja el ország-világ előtt, mennyire hasznos volt a szövetkezetbe belépni mindnyájuknak.
Józsi bácsi kötélnek áll. Megkérdi a riportertől:
– Aztán hajja az egész falu, amit most mondok?
– Hallja, Józsi bácsi.
– Aztán hajja az egész ország, amit most mondok?
– Hallja, Józsi bácsi.
– Aztán hajja egész Európa, amit most mondok?
– Hallja, Józsi bácsi.
– Aztán hajja az egész Amerika, amit most mondok?
– Hallja, Józsi bácsi.
– Aztán hajja  Eisenhower elnök is,  amit most mondok?
– Hallja, Józsi bácsi.
Ekkor Józsi bácsi elordítja magát:
– Segítsééééééééééééééég!