A bloggyárban több mint egy hónapja sztrájkolnak. Egy ideig türelmet kértek, mert mint írták: „Bár hóesés van, nálunk már sütni kezd a nap”.
Utóbb változott a szlogen: „Új alkatrészre várunk. Mindenkitől elnézést kérünk, hogy tovább húzódik ez az állás.” Elnézünk, elnézünk, azért vissza-visszanézünk, hátha megérkezik egyszer az alkatrész, melyre napok óta várnak, várunk. (KOKOM-listás? De hát az már nem létezik.)
Bevallom, magam is várok.
Szeretném, ha megindulna a bloggyár, hogy megüzenjem olvasóimnak: átigazoltam a blog.hu-ra.
Egy poszt legyen rövid, de ne ennyire riposztozom magammal. Persze, nem emlékszem már rá, hogy mivel szerettem volna bővíteni, mindenesetre elcsentem egy történetet a szaléziaktól, s azzal toldom meg a nyúlfarknyi anyagomat. Íme:
Több kedves történet látott már napvilágot Ferenc pápáról. Íme egy újabb példája közvetlen modorának és figyelmességének.
Kora reggel, amikor elhagyta a lakosztályát a Szent Márta Házban és kiment a folyosóra, a pápa egy svájci gárdistát látott a bejárati ajtónál vigyázz-állásban.
Megkérdezte tőle: "És te mit csinálsz itt? Egész éjjel ébren voltál?
"Igen" - válaszolta az őr tisztelettel.
"Állandóan?"
"Az egyik kollégám felváltott egy rövid időre."
"És nem vagy fáradt?"
"Ez a kötelességem, az Ön biztonsága érdekében."
A pápa kedvesen ránézett. Visszament a lakásába, és néhány perc múlva visszatért egy székkel a kezében: Legalább ülj le."
A svájci gárdista döbbenten válaszolt: "Bocsásson meg, de nem tehetem! A szabályok nem teszik lehetővé. "
"A szabályok?"
"A kapitány..."
"Valóban? Nos, én vagyok a pápa, és arra kérlek, hogy ülj le. "
A svájci gárdista egy percig vívódott a szabályok és a pápa között, végül is (az alabárdjával a kezében) a széket választotta. Utána pedig megette a lekváros kenyeret is, amit személyesen a pápa hozott neki reggelire, mondván: "Jó étvágyat, testvér."
Utolsó kommentek