Mickey webnaplója

Már elmúlt dél, és én ott tartok, hogy ma semmiről nem írok. Ezt, mint az eddigiek is megmutatták, könnyű betartani, mert a semmiről valóban nem írok soha. Írni csak valamiről lehet. 
Tegnap az volt a szerencsém, hogy még reggel eszembe jutott a téma, az alapimák aspektusának a módja. Utána még porszívóztam, de sok időm nem maradt szívózásra, mert délfelé indulnom kellett szerkesztőségi találkozóra.
Amolyan „posztumusz” találkozásra került sor. Mind megvagyunk – korunkhoz képest egészségesen. Nem igazán változtunk, s kezdettől az volt az érzésem, hogy egy tegnap abbahagyott beszélgetést folytatunk. Pedig nem így van.
Nagyon régen találkoztunk utoljára. Ami pedig közös gyermekünket, a Távlatokat illeti, egyszerűen kirepült a fészkünkből.  Valóságos, de virtuális ez a valóság. Most száll, kering valahol a magosban, a cyber-térben. Él is, meg nem is. Írjuk is meg nem is. A főszerkesztő olykor előrukkol egy-egy könyvismertetéssel, stb. Én meg: írom a blogomat napi gyakorisággal. Ez a Távlatok.hu társszerkesztő nevére klikkelve meg is jelenik. Igen. Egy pöcc az egérrel, és olvashatod, ami aznap eszembe jutott.
Tehát virtuális lapunk kihelyezett szekcióülése, másképpen munkaebédje tartatott tegnap. Akartam is kérdezni cukkolásképpen: Miről szóljon a következő tematikus szám?    
A válasz igen egyszerű. Szerintem ugyanis az egyszerűségről kellene szólnia. Egyszerű, oroszul prósztij, azaz paraszt. Paraszt, azaz általában szegény. Ilyenekké kellene válnunk. Az egyszerű és szegény egyház esélyeiről kellene szólnia a következő számnak. Lehet, hogy sose fog megjelenni, mindenesetre, ha nem is ma, de valamikor visszatérek a témára.
Egyszerű.
 Azért nem értjük Istent, mert túlontúl egyszerű. Képtelenek vagyunk felfogni mindent átható jelenvalóságát.
Tehát folyt. köv. csak el ne felejtsem.