Hajnalban álmomban (megint?) ellopták az autómat. 
Az történt, hogy fél ötkor felébredtem. Bekaptam a reggeli (hajnali?) gyógyszereket egy bögre tejeskávéval, és visszafeküdtem. Előbb-utóbb elnyomott az álom. Valamelyik templomban énekeltünk. Kijőve onnan nem találtam a kocsimat. Ez nem feltűnő. Hányszor kellett már a valóságban elgondolkoznom rajta, hogy hol is álltam le, hol találtam parkolóhelyet. Jártam egy háztömbnyit, de semmi sehol. Az már fel sem tűnt, hogy Óbudán kerestem a templom körül, s mi a Várban énekeltünk. De hát az álom természete már csak ilyen. Tehát a Várban. Érdekes módon fenn szólt az orgona és mi, a kórus, lent a hajóban állt T. A karnagy, ahonnan felhallatszott az ő énekhangja, s aki erőteljes taglejtésekkel hozta tudomásunkra, hogy gyorsabb tempót kíván.  A szereplés végeztével kijöttünk. A kocsi újra sehol. Ott sincs.
Ekkor még éltem egy lehetőséggel: Megpróbáltam képzeletben megragadni a kormányt, hogy érezzem a mozdulatot, ahogy kiszálltam, hátha erről eszembe jut, hol is parkoltam le vele. Tehát megragadtam a kormányt, mely valahogy ki akart siklani a kezeim közül. A markolászásra felébredtem.  A kormány végképp kisiklott kezemből, de kinézve az ablakon azonnal megkerült a Colt. Ott állt a házunk előtt, ahol előző nap hagytam.
Tanulság, ha idősödsz, és nem tudsz aludni, ne kísérletezz vele, mert a visszaalvás őrültségeket álmodtathat veled. Ráadásul egy kávé után.
Mondják, hogy a gyerekek úgy 7-8 éves korukig nyugodtan ihatnak szemes kávéval készített tejeskávét, mert elálmosítja őket. Épp fordítva hat rájuk, mint a felnőttekre csecsemőmirigyük működése miatt. Így volna ez a második gyerekkorban is?
Persze nem mindig járok ilyen pocsékul álmomban. Néha csak hangosan beszélek. valakinek magyarázok valamit. Erre ébredek, és restelkedem, hátha a Tücsi hallja, miféle szamárságokat beszélek. Felébredve még a szó végét is elharapom. Nehogy felébredjen mellettem szunyókáló feleségem.
Lám, olykor az édes álom nem is olyan édes, a szürke valóság is barátságosabb nála.