Mickey webnaplója

Tegnap csúcsot döntött az Újpesten mért kb. 35 fok. Ma még nincsenek végleges adatok, de hűvösnek egyáltalán nem mondható a kinti klíma. Valaha azt mondta a nóta: „De jó neked, Sára a meleg szobában, de nehéz a szegény bakának a térdig érő sárban.” Ma a nóta fordítva szól: De jó neked, Miki a hűvös szobában, megfőnek a szegény dolgozók a kinti nagy hőségben.
Eddig jó néhány ventilátor kavart nálunk idebent máig, mert ma délben fordult a kocka. Szűk három óra alatt két ember felszerelte a régóta itt álló, de tétlen klímaberendezésünket.
Tücsi kérdezte: nem akarom bevizezni a triómat addig is, amíg elkészülnek.     
– Nem – válaszoltam. – Kibírom most már azt a kis időt minden idegesség nélkül.
Mai élményem emlékezet a régi Balatonnál töltött nyarakra. Ha a Balaton partján sétálsz a forró flaszteren, minden idegesség nélkül tűröd a tűrhetetlen hőséget, mert nem tudsz elvonatkoztatni a gondolattól: „Ha akarok, akkor az első lejárón belegázolok a vízbe, és kedvemre hűsölhetek.”
Nos, mint írom, ma elindult a szakemberek jóvoltából és a mi anyagi hozzájárulásunk révén a lakás mesterséges hűtése.
Egyik szemem sír, a másik meg nevet.
Próbálkoztunk az elmúlt években árnyékolástechnikával, a lakás nappali zárásával, éjjeli átszellőztetésével – mindhiába. Az évek múltán nem javult a helyzet, inkább romlott, amennyiben hőségrekordok dőlnek meg sorra.
Itt most automatikusan hűvös van, mégpedig szabályozható mennyiségben.
Úgy érzem magam, mint az üzletközpont hűtőpultjai, állványai között, s ha kimegyek a „konditeremből” még mindig elfogadható hőmérsékletet találok a lakásban. Remélem, nem kell sokáig csúcsra járatni az energiafaló berendezést, és alábbhagy a kánikula, merthogy álmegoldásnak élem meg a „befelé hűt, kifelé fűt” - szisztémát.
Bár ne lenne rá szükség.
Örömömre viszont itt vannak a szomszédba költözők, M, E, L, s jól érzik magukat a temperált lakásban.