Mickey webnaplója

Van egy gúnyolódós-tréfás nóta, melynek több dallamvariációja él egymás mellett, szövege viszonylag stabil.
Tehát a „Rámás csizmám az pökéstől be fényes” kezdetű dal nótájára:
„Ha kidugja nap az kerek pofáját,
Kihajtom én gazduramnak a nyáját,
Nagyot ütök a Riska tehen farára, farára, de farára, oszt
Áhítattal gondolok a babámra.”
Amikor ifjoncként énekeltük a nótát, előfordult, hogy amikor a nap a vad nyáron kidugta a pofáját, átvágtunk a réteken, a szántók mentén, a hegyeken, a völgyeken és 50 km-t gyalogoltunk különösebb nyafogás nélkül.
Ma már éppen fordítva van.
 Amikor a nap kidugja kerek pofáját, avagy amikor ragyogva fénylik már a nap, mi (gyáván vagy éppen ésszerűen) kihajtás helyett
behajtjuk a spalettákat,
lehúzzuk a redőnyöket,
be a sötétítő függönyöket,
beindítjuk a ventilátorokat,
bekapcsoljuk most már a légkondit is,
aki ezt nem teheti, reggeltől estig vásárol az üzletközpontokban
vagy benedvesíti trikóját,
napjában ötször letusol,
s tehetetlenül várja az embernek inkább való időjárás megérkeztét,
nem üt semekkorát a Riska tehen farára,
hanem vesz egy karton tejféleséget a plázában,
s ha még mindig marad rá energiája,
áhítattal gondol az babájára.
A címbeli nap teszi a dolgát, bár itt pörkölődünk alatta rendesen.
Tegnap óta nyár van.
Ki is tört rendesen. Hosszú volt a nappal és roppant forró.
Más az a hold.
Csak kicsit más.
Kicsit nagyobb, mert közel van a földhöz, s
kicsit nagyobb, mert maholnap telehold lesz.