Mickey webnaplója

Vagy Karinthy Cini mesélte, vagy nem, mindenesetre elég széles körben ismert az a vicc, amely szerint bemegy az ember a pékhez, és megérdeklődi, hogy eleget tudna-e tenni ama kérésének, csinálna-e egy különleges perecet, Egy P-betűt formázót, merthogy őt Pálnak hívják. A pék persze vállalja. P-alakú perecet produkál. Emberünk megszemléli, és azt mondja, remek, remek, de elég kicsike. Tudna-e nagyobbat készíteni. A pék arra is hajlandó. Másnap bemegy a perecért az ember, nézegeti, de sehogy sem tetszik neki. Úgy véli, hogy a P-betű kanyarulata ezúttal csücskösebb, hegyesebb, mint kellene. Már messziről jelzi a péknek, hogy nem jó, amit alkotott, s a lelkére köti, hogy a P. íve egyenletesen görbüljön. A péket persze eszi a fene, hogy miféle igényeket támaszt a jóember, de hát az üzlet az üzlet. Az a dolga, hogy megfeleljen kuncsaftjai elvárásainak. Megígéri, hogy a következő napra szabályos ívű P-betűt fog formázni a perec. Nagy gonddal készíti a már sokadik darabot, s kissé félve teszi a megrendelő elé, ismerve annak háklisságát. De ezúttal téved.
Emberünk odavan a boldogságtól. Ez az! Éppen ez az, amiről álmodtam. Igazán gyönyörű ez a perec. Se nem nagy, se nem kicsi, se nem sületlen, se nem égett, s íve is ideális.
Ember meg nem mondja, hogy melyikük boldogabb: a megrendelő, vagy a pék, hogy immár vége a tortúrának, sikerült eltalálni vásárlója ízlését. Még utoljára kedvére akar tenni megrendelőjének:
- Becsomagolhatom? – kérdi udvariasan.
Mire a vevő:
- Nem, helyben fogyasztom el.
Gondolhatjátok, hogy nem öncélú a történet felidézése.
Tegnap esküvőn, majd lagzin vettünk részt, melynek előzményei voltak. Ki-ki kitalálta, hogy minek is örülne az ifjú pár. A tárgyi ajándék két-három részből áll. 1. Maga a hasznos vagy esztétikus dolog, valami értékhordozó. 2. Egy boríték, benne valamekkora összeg. 3. A legfontosabb: a csomagolás. Mivel ez látszik átadáskor, hatalmas gondosságot kíván a megfelelő, az ünnephez alkalmazkodó nemesebb papír, melynek színben és formájában alkalmazkodnia kell a belbecshez. Itt aztán a nők szépérzékének és fantáziájának találkoznia kell az üzletközpontok rafinált választékával, hogy gondos munkával megszülessen a kompozíció.
Elérkezik az átadás ideje. Sorállás. Vagyunk vagy hatvanan. Mindenki valami kedélyeset hozzáfűz az ajándék átadásához, kiegészítve jó kívánságaival. A szegény új házaspár pedig kapkodja a fejét, és nemigen hiszem, hogy ezekből a szavakból az általános ricsajon kívül egyéb emléke maradna.
A többit csak elképzelem. A szépen csomagolt ajándékhalmazt előbb-utóbb ki kell bontani. Mivel nászút előtt állnak, úgy képzelem, hogy a lehető leggyorsabb módszerrel csupaszítják le a csomagolóanyagokat a pakkokról. Szortírozzák őket, egyik kupacba jönnek a háztartási kisgépek, másikba a textilfélék, amoda a lakberendezési tárgyak, egy negyedik sarokba a könyvek, ötödikbe a dísztárgyak, a hatodikba a borítékok a jó kívánságokkal és a kp-vel, esetleg utalványokkal.
Belátható, hogy van valamiféle analógia a pereces történet és a nászajándékozási szokások között.  
Vagy nem?