Mickey webnaplója

Elsiettünk a miséről, hogy elérjük a vonatot, amely késett néhány percet. Persze elértük.
Szokás szerint elénk jöttek autóval az állomásra.
R. és M. unoka a nagyi elé futottak. Nem ér – mondom nekik –, a nagyi elém furakodott.
Ez ugyan nem igaz, de poénnak elmegy.
Azt hiszem, sikerült többeknek meglepetést szerezni.
Egy továbbajándékozásra szánt plakettel,
két horvát nyelvű imakönyvvel a horvátokhoz is tartozó érdekelteknek.
Egy folyóirattal M. cikkével,
a gyerekeknek a szokásos ajándéktárgyakkal,
névnapra,
gyereknapra,
de anyák napjára is.
Ünnepi ebédben részesültünk + epertortában névnapot ünnepelvén.
El ne felejtsem megemlíteni, hogy egy fúvós trió tagjaként Levi a település Fő terén két feldolgozást vezetett elő. Egy Purcell- és egy Händel-számot. (induló és győzelmi kórus a Xerxes c. operából.) A dolog érdekessége, hogy ugyanezeket a darabokat húsvétkor nálunk fiatal felnőttek mutatták be a templomunkban.    
Hazaindulva mielőtt vonatra szálltunk, fagyit is kaptunk. T. vett nekem a fagyim mellé egy colát. A dobozát zsebre vágtam.
M. kivitt bennünket a vonathoz, ahol egy öregasszony kezébe adtam a visszaváltható göngyöleget, látván hogy gyűjti őket szorgalmasan a szemétkosarakból.  
Hálából elmondta, hogy a fokhagyma mennyire segít a köhögést legyőzni.
Mondom T.-nek: reggel, nem éjszakára.  
Tévedtem.
Este is segít.