Mickey webnaplója

Tegnapelőtt kaptam egy nyaklevest, tegnap kaptam egy nyaklevest, és ma is nyaklevest kapok. Annyi pulykanyakból készült leves, hogy ha nem viselkedem jól, holnap is nyaklevest fogok kapni. Ha jól viselkedek, és eredménnyel kínálom a megmaradt készletet feleségnek, akkor holnap már krumplinudlival szórakozhatok.  
Maradt még csirkemell is kukoricabizivel (rizibizinek mégse nevezhetem), meglocsolva egy kis mártással. Majd elfeledem, ha nem is fagyival, de jégkrémmel lephetem meg magamat az második fogás után. 
Dögséges a meleg. Csoda, hogy nem robbannak szét a hőmérők. Ha a déli fekvésű erkély fekete lemezasztalát letisztítanám a portól, egy perc alatt elkészülhetne rajta a tojásrántotta mindenféle főzőcskézés nélkül. 
Nem is dugom ki az orromat. Azzal szórakozom, hogy írás közben olykor ki, olykor bekapcsolom szobám fagyasztóját, a légkondit, és itt ülök jegyben-gyűrűben várva, hogy csütörtök legyen, a 40 fokos őrület vége.
A fiatalok most jelentkeztek, hogy megérkeztek a Balatonról. Várom, hogy délután átnézzenek. Előbb-utóbb Tücsi is megelégeli a munkát. Van esély a találkozásukra. 
Ha történik még valami érdemleges a nap folyamán, visszatérek rá. Az nem lehet, hogy a kedves olvasók ne kapjanak némi tájékoztatást, hogy mi is történik körülöttünk.
És az sem lehet, legalábbis úgy hírlik, hogy az FBI, CIA, esetleg az interpol és az orosz titkosszolgálat ne legyenek képben. Így hát marad Ferenc pápa módszere, aki nem foglalkozik a következményekkel, hanem bár diplomatikusan, mégis mindenkinek a tudomására hozza, hogy miről mit gondol.
Bírom őt.