Mickey webnaplója

Vénülő fejjel szemezgetek a különféle szaktárgyak enciklopédiáiban.
Sok mindent felszedtem ifjúkoromban, de az azóta eltelt idő azt az érzést erősíti bennem, hogy mérhetetlenül terjedelmesebb az emberi tudás annál, amit magamba szívhattam.
A végtelent bombázzák a kutatások, a fejlesztések, az ismeretek kitágulása, s egyfre bizonyosabb, hogy úgy járunk a tudás kiszélesedésével, mint a tér-idő koordinátákkal.
Egyre messzebbre látunk el, egyre lehetetlenebbnek látszik a mérhetetlen tér égitesteinek számbavétele. Tulajdonságainak megismeréséről nem is szólva.
Ugyanez jellemző a világ mindenféle ismereteinek a bővülésére is.
A köztes tudományok (ugye az interdiszciplínák) száma egyre bővül, a tudás, az eredmények nyomon követése egyre kérdésesebb.   
Ma az Atlasz Pszichológia c. enciklopédiában búvárkodtam.
Volt életemnek ugyanis egy rövid szakasza, amikor komolyan elképzeltem, hogy pszichológus leszek. Nem lettem.
Némi tárgyi tudásra is szeret tettem, így hát látom, hogy mennyire keveset ismerek a lélektanból.
Valamennyire érdekelt, hogy milyen IQ-val rendelkezem.
Az egyik nagyvállalatnál középvezetőként ügyködve két nekiülésből álló tesztsorozattal birkóztam két napon át. Hogy milyen eredménnyel, azt az értékelő nem kötötte az orromra. Csak annyit mondott, hogy összeszedett munkát végeztem, meg hogy hogy bírom elviselni ostoba főnökeimet? Kérdésemre, hogy mit javasol, nem válaszolt.
Egyszer beleakadtam egy lényegesen rövidebb tesztbe. Az magas értéket mutatott, de mivel túl rövidnek véltem, nem vagyok biztos benne, hogy reálisan mért.
Néhány teszttel megbirkóztam az interneten is. A végén kiírták, hogy hány dollárba kerül az értékelés. Mondanom se kell, hogy ellenálltam ennek a kísértésnek.
Így hát sose fogom megtudni elmeállapotom  ebbeli mivoltát, de sebaj.
Nem IQ-val mérik az emberséget.