Mickey webnaplója

(Ha angolból tükörben fordítom, akkor a „népek” mondják azt. Végeredményben ugyanazt jelenti.) Azt mondják az emberek. Apám mindig visszakérdezett: Melyik emberek? Kik mondják azt? Ez persze zavarba ejtő keresztkérdés. 
De nem mindig.
Van, amikor lehet tudni, hogy ki mondta, és mit mondott:
Emlékezetem szerint Debussy (zeneszerző, tehát szakember) azt mondta, azért szereti Bachot, mert olyan dallamos, hogy fütyülni lehet.
A legnagyobb álmélkodással olvasom Yehudi Menuhin (a világ legkiválóbb hegedűse, szakember) véleményét, aki azt írja egyik könyvében, hogy az a baj Bach zenéjével, hogy nem lehet fütyülni.
Muszáj a két zseni véleményét összerázni, és kijelentésükből gyököt vonni, amikor is kiderül, hogy Bachnak kétféle zenéje van ilyen szempontból: olyan, amelyet lehet fütyülni és olyan, amelyet nem lehet fütyülni.
Ezek után könnyű lenne kijelenteni: Fütyülök én az emberek véleményére.
De hát nem.
Engem inkább lázba hoz, hogy ellentétesen vélekednek hozzáértők szakkérdésekről. Kénytelen vagyok utánajárni a vitatott témáknak, hogy legalább bennem ne maradjanak kettősségek.
Itt van példának okáért két rádióinterjú, amelyet tizenévekkel ezelőtt hallgattam, és amelyek megkérdezett okostojásai ilyeténképpen vélekedtek:
1. a) A németek a legrandább mócsingokból készítik a kolbászféleségeiket (Wurst), viszont érdemes a határ közelében élő franciáknak átjárni tőkehúsért a németekhez, mert a legszebb színhúst náluk lehet kapni. Következőleg a franciáknál pocsék a tőkehús, de ha szép felvágottat, kolbászt stb. saucisse, saucisson) akarsz venni, Franciaországba kell zarándokolnod.
b) Megint ellentmondásokba ütközöm. A francia unokáknak innen szoktuk küldeni a gyulai kolbászt, mert azt szeretik. Igaz, hogy nem német, de akkor is. Miért jobb a magyar a franciánál? (Persze a paprikás ízesítés miatt.)  A francia üzletlánc tagjai viszont árusítanak német szalámiszerű szeletelt árut. Ízre, állagra, összetételre igen jó. Akkor meg???
2. a) A németek saját házaikban laknak, a franciák nem kedvelik ezt a formát, bérelik lakásukat. Egy határozottan megfogalmazott kijelentésben az ember nem kételkedik. Én se kételkedtem az interjúalany szavaiban. Kérdezem francia vejemet: – Mi a helyzet?
– Ez így nem igaz – mondja. A franciák is a saját tulajdonukban szeretnek lakni, s ha lehet több lakásuk is van, egyikben laknak, a másikat törlesztendő részletekre vásárolják, bérbe adják, majd a törlesztések lejárta után megmarad tulajdonukban immár két lakás. A németek szeretik inkább a bérlakásokat.
A legjobb nem megkérdezni az embereket (népeket), hogy hogyan vélekednek a dolgokról. Sokkal izgalmasabb mindannak utánajárni, aminek csak tudunk.
Csak nehogy úgy járjunk, mint a pszichopata, aki – mert utánajárt – tudja, hogy kétszer kettő az négy, csak valahogyan kevesli.