Sűrű sötét az ég, sűrű és sötét, no meg világos hétvégénk volt. Sűrű, mert tegnap újabb szakaszához ért a nonstop lakás-átalakítás.  Délelőtt perforáltatott a betonfal nyolc helyen, hogy két polc helyet kapjon rajta és két falilámpa is. Ezek nem matt fémezüst csonkakúpszerű falikarok, hanem textilernyős és fényes rézjellegű csonkakúpszerű falikarok. Éjjeli lámpák. Éjszaka ott olvasok, ha nem tudok aludni, de csak módjával, mert a szomszédom tudna és szeretne is aludni. Így fogadtuk a szokásos találkozásra barátainkat. Mivel tizennégyen jöttünk össze két hete, kb. jó tíz főre számoltunk. Jó: öten találkoztunk. A megmaradt kenyerek ama részét, amely beszuszakolhatónak bizonyult a fagyasztóba, beszuszakoltuk. A többit esszük, amíg a készlet tart.
Ma meg az agapéra vártuk a nagyérdeműt, melynek megálmodott létszámából ugyancsak gyököt kellett vonnunk. Azért rendben és szeretetben lement az akció. Együtt ebédeltünk a közellakó fiatalokkal. Fiunk kipucolta számítógépeinket, amennyire ez lehetséges, de hát döglött lóból f*-ot kicsikarni közmondásosan nem lehet.
A gép kiírja, hogy tökéletesen működik, majd rákontráz, amennyiben több ízben lefagy. Alighanem megérett a helyzet a cserére. Nem szívesen veszem tudomásul.                   
Holnap találkozunk néhányan testvérek.
Most csend van. Ez a ritka 
Rendezem soraimat, s próbálom mai élményeimet összegezni.
Ami a lakást illeti. A lakás része a világnak.
– Ez a világ nem tökéletes. Következésképpen ez a lakás se tökéletes.  Próbálom artikulálni, hogy 87 négyzetméteren kényelmesen elférünk, s ha két bútort máshová helyezünk, ugyanakkora térigényük lesz, csak éppen tovább fog tartani dolgaink megtalálása, mert meg kell szokni, hogy
ami eddig kint volt, az most bent lesz,
ami eddig fent volt, az most lent lesz, s
ami eddig balra volt, az most jobbra lesz.     
Mi pedig kezdhetjük a tájékozódást a berendezési tárgyak elmozdulásának megfelelően.
– Pozitív élményként ült el bennem a Krisztus Király ünnepén elmondott homília néhány kijelentése: A bűnös ember képes az elgyötört Krisztusban felismerni a jóságos királyt. Minden ember istenarcú. Meg kell célozni eszményként: a tőlem különböző másikban valamiképpen fel kell fedezni a jót, azt, amiből látszik: ő is az Isten ikonja. Ez, miként a szeretet, nagyon egyszerű és nehéz.
El is tart vagy az életünk végéig.